Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
ként eltöltött szolgálati ideje alatt példás erkölcsi magaviseletről kitűnő jártasságról, gyors felfogásról tett tanúbizonyságot. A törvényhatósági bizottság 1889. december 16-án ötödaljegyzőnek választotta megj a hitet a közgyűlés színe előtt még ezen a napon letette. 1892. május 16-án másodaljegyzővé lépett elő. A főispán 1893-ban ebben a minőségben első aljegyzőnek helyettesítette, május 9-én tiszteletbeli főjegyzővé nevezte ki. 1894. május 21-én vármegyei második első aljegyzőnek választották meg. 1895. január 17-én Ferenc József kegyelméből királyi kamarás lett. Egy 1895. augusztus 22-i főispáni rendelettel a főjegyzői teendők végzésére kapott utasítást, október 7-én tényleges főjegyző lett. Állásában az 1895. december 16-i általános tisztújítás is megerősítette. Mint főjegyző több ízben vezette hosszabb-rövidebb ideig Tbrontál vármegye közigazgatását, a közigazgatási bizottság elnöki teendőit is ellátta. Önéletrajza szerint a bizalmas ügyek kezelésében, valamint az árvízveszély elhárításában is részt vállalt. Még nem töltötte be harmincadik évét, amikor 1897. április 18-án Szabolcs vármegye főispánjává nevezték ki - mint ilyen az ország legfiatalabb főispánjának számított. A hivatali esküt május 8-án tette le. A főispáni teendőkön kívül 1899-től 1906-ig a Felső-Szabolcs-Tiszai Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat miniszteri biztosa és a tiszaeszlári kitelepítési ügy véglegesítésével megbízott kormánybiztos volt. 1905-ben úgy tűnt, hogy a szabolcsi főispánságon túl újabb feladatra kap megbízást. Szinyei Merse István felmentésével ugyanis betöltetlen maradt Zemplén vármegye főispáni széke. A belügyminiszter 1905. július 28-án - a július 26-i minisztertanács beleegyezésével - arra kérte az uralkodót, hogy Feilitzsch Bértholdot bízza meg a szomszédos Zemplén megye főispáni teendőinek ellátásával, a főispáni állás végleges betöltéséig. A királyi kinevezés azonban elmaradt, és az ügyet ad acta helyezték. Feilitzsch 1905-ben a belügyminiszterhez intézett levelében (Nyíregyháza, 1905. december 5.) lemondott főispáni állásáról, és nyugdíjigénye elismerését kérte. Második feliratában (Nyíregyháza, 1906. február 19.) újból nyomatékosította távozási szándékát. Kérése ezúttal meghallgatásra talált, mivel 1906. március 11-én - a Lipót-rend lovagkeresztjének egyidejű adományozása mellett - az uralkodó felmentette Szabolcsban viselt főispáni méltóságától. A belügyminiszter 1906. április l-jétől 6032 korona nyugdíjat állapított meg számára. 230 230 F e üitzsch második, 1906-os lemondásához már orvosi szakvéleményt is mellékelt. Dr. Jósa András, Szabolcs vármegye tiszti főorvosa szerint (Nyíregyháza, 1906. febr. 18.) Feilitzsch folyton fokozódó neurastheniában szenvedett, hónapok óta gyógykezelés alatt állt. Betegségét szellemi túlterhelésre vezette vissza. Minden bizonnyal ez is hozzájárult a nyugdíjigény elfogadásához. A belügyminisztérium kebelbéli számvevősége összesen 16 év 9 hónap 1 nap szolgálati időt állapított meg, ami két részből tevődött össze: a Torontál vármegyénél eltöltött idő - 1889. jún. 30-tól 1897. máj. 7-ig - 7 év 10 hónap 8 nap volt. A főispánként teljesített állami szolgálat 8 év 10 hónap 23 napra rúgott (1897. máj. 8.-1906. márc. vége között). MOLK148.11. tét. 5169/ 1905,397/1928; Feilitzsch a Lipót-rend lovagkeresztjét az 1906. márc. 14-i királyi elhatározással nyerte el. Belügyi Közlöny, 11. évf. 1906. márc. 25. 13. sz. 138. p.; Keresztény Magyar Közéleti Almanach, 1. köt., 1940. 262-263. p. 93
