Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
vármegyét veszélyeztető orosz csapatok feltartóztatására szervezett népfelkelés vezetését Terényire bízta. A fegyverképes népet Füzesgyarmaton állították fel. Másodalispáni jegyzőkönyvének utolsó bejegyzése 1849. augusztus 10-én kelt, de augusztus 16-án még hivatalában volt. 671 Ujházy László ellenjegyzése mellett Klapka György 1849. szeptember 16án századosnak nevezte ki Komáromba. A vár feladása után Hontban, Nógrádban, Békésben bujdosott, októberben Moldvába menekült. Két évet töltött külföldön, csak 1851 végén térhetett haza. 672 1852. október 20-án megnősült, feleségül vette Beliczey József lányát, Máriát (1833-1906). Hét gyermekük született: Zoltán (1853-1853), Lajos (1854-1897), Jolánta (1856-1860), Berta (1857-1945), Aba (1859-1892), Jolán (1861-1930) és Ágnes (1863-1930). 673 1854-ben újabb meghurcoltatás várt rá, mivel személyét összefüggésbe hozták az Almásy Pál-féle titkos szövetséggel, amely fegyveres úton kívánta visszaállítani a magyar alkotmányt. Letartóztatása után Szarvason, Szolnokon, Pesten, Bécsben raboskodott. Egy év múltán szabadult, majd teljesen visszavonultan élt, minden idejét a gazdálkodásnak szentelte. 674 1860-ban újból bekapcsolódott a közügyek intézésébe, részt vett a december 11-i tisztújításon. Mint az 1848:17 törvénycikk alapján a nép által megválasztott másodalispán, a 11 évvel azelőtti tisztikar még életben lévő tagjai nevében lemondott állásáról. Ezután kerülhetett sor a tisztépítésre, ahol közakarattal ismételten a másodalispáni méltóságra emelték. Csak rövid ideig tett eleget a megbízatásnak, mivel az 1861. évi országgyűlési választásokon az orosházi kerület képviselőjévé választották. 1861. március 18-án lemondott alispáni állásáról, majd érdemei elismeréseként május [27-én] tiszteletbeli táblabíróvá nevezték ki. 675 Parlamenti szereplése révén - ahol ékes szólásával tűnt fel - országos hírnévre tett szert. A Határozati Párt egyik vezéregyéniségének számított. Teleki halála után Tisza Kálmánnal és Váradi Gáborral kidolgozta a határozati javasla-tot, amit május 16-án terjesztettek a képviselőház elé. A másnapi ülésen Terényi védte meg a javaslatot. 676 Az 1861. évi országgyűlés berekesztésével Gyulán, családi körben élt, to671 MOLD 289. sz.n. ir./1849. nov. 3.; BML IV B. 102. a. sz.n./1849. jún. 11.; BMLIV B. 104. a. 154/1849; Bálint, 1974.49. p.; Kóhn, 1936. 233. p.; Oláh, 2. köt., 1892. 340. p. 672 Kóhn, 1936. 233-234. p. 673 BMLIV 426. Gyula, r. kat. ker. akv. 199/1853,398/1854,17/1863; uo., egyb. akv. 54/ 1852; uo., hal. akv. 255/1853, 398/1854, 78/1892; RKP, Gyula, ker. akv. 163/1856, 228/1857, 323/1859, 100/1861; uo., hal. akv. 61/1860, 32/1888, 269/1897, 28/1930; Terényi Lajosnak két lánya is a Márky családba házasodott be: Jolán Márky Lajos (1851-1888) Békés vármegyei főjegyzőhöz, Ágnes Márky János királyi közjegyzőhöz ment férjhez. Magyar nemzetségi zsebkönyv, 1905. 293. p.; BML XIH. 9. sz. n. ir. 674 Zsilinszky, 1887.14-18. p. 675 BML IV B. 253. a. 1-3/1860, 123/1861,403/1861; BML IV B. 253. b. 1208/1860. 201
