Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

Bedekovich Ferenc főispán 1818. szeptember 22-én Atzél Antalt - mint több vármegye táblabíráját - Békés megyei táblabíróvá nevezte ki. Az esküt az 1818. október 15-i különös gyűlésben tette le. Az 1820-as években ugyanezt a méltóságot viselte Temes megyében is, ahol eredményesen működhetett, mivel 1828-ban másodalispánnak akarták megválasztani, de ekkor nem vállalkozott a feladatra, az 1832-es tisztújításon pedig kisebbségben maradt. Az 1832-1836. évi országgyűlésen Arad vármegye követeként vett részt.

46 Nagy előrelépést jelentett Atzél Antal számára Békés vármegye főispáni helytartójává történt kinevezése (Bécs, 1836. május 19.), amire Lánczy József felmentése után került sor. Atzél helytartó lett, mivel az uralkodó a főispáni címet meghagyta Lánczynál. A megye közönsége június 22-én szembesült a királyi döntéssel, amit nyílt elutasítással fogadott. A rendek egyhangú határozata szerint semmiféle tiszteletadást nem tanúsítottak Atzél irányába, egyedül azt hagyták meg az első alispánnak, hogy az 1836. július 28-ra kitűzött székfoglaló közgyűlés időpontját közhírré tegye.

47 Az adminisztrátor előző nap este érkezett Gyulára öccse, Atzél József társaságában, ám a megyeszékhelyen csak gyér számú kíséret várta. Hasonlóan fagyos légkörben zajlott az installatiós ceremónia is, ahol az eskü után - amit Boczkó Dániel indítványára Nóvák Antal főjegyző kezébe, magyarul tett le a helytartó -Atzél székfoglaló beszéde következett, amelyre azonban senki se válaszolt.

48 Atzél Antalt adminisztrátorsága második évében, 1837-ben császári királyi udvari tanácsossá nevezte ki az uralkodó. Békés vármegye éléről 1841. szeptember 16-án mozdította el, egyúttal Csongrád vármegye főispáni helyettesi méltóságával ruházta fel. Atzél 1841. szeptember 19-én Németságról írt levelében vett búcsút Békés vármegyétől. A rendek távozása után is ellenségesen viszonyultak hozzá. Elmarasztalták, amiért a magánutazásaihoz használt előfogatok árát nem térítette meg. Tartozását 1845-ben is számon tartották, amikor a régi mulasztás címén perbe idézték. Atzél a pereskedést nem várta be, hanem a kérdéses 157 forint 45 krajcárt lerótta a megyei pénztárnoknak. A vármegye kicsinyessége odáig fajult, hogy Atzél áthelyezése után még a főispáni hajdú kardtarsolyszíját, övét, csákóját [!] is visszakövetelték.

49 Atzél Antal 1842-ben Torna vármegye főispánja lett, 1845-1848 között pedig Csanád megye élére került.

50 46 Kgy. jkv. 1473/1818; Márki, 1895. 659. p.; Lendvai, 2. köt. 1896. 30-31. p. 47 Kgy. ir. 934-935/1836; vö. kgy. ir. 934/1836 ökv-fog.) és Karácsonyi, 1. köt., 1896.369370. p., ahol a királyi kinevezés dátumaként tévesen 1836. máj. 10. szerepel. 48 Kgy. jkv. 1362-1363/1836; Békésmegyei tudósítások, 1883.140-143. p.; Kossuth, 1966. 674-675., 716-719. p. 49 Atzél a vármegyeházán hátrahagyott ingóságait - házi bútorokat, konyhaszereket, a borkészletet és egyéb apróságokat - Hahóty László építő inspector közreműködésével 1841. okt. 15én árvereztette el Gyulán. BML IV A. 4. c. 929/1841; Kgy. jkv. 2312-2313/1841, 1437/1842, 1961/1845; BML IV A. 4. a. 490/1842; Lendvai, 2. köt. 1896. 30r-31. p. 50 Lendvai, 2. köt. 1896. 31. p.; Somogyi, 1889. 143. p. 61