Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)
Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok
us 15-i, 44127. számú rendelete hozott nyilvánosságra. A vármegyei tisztikar 1864. június 22-i búcsúiratával vált meg a főispáni helytartótól. 369 Kiss Jenő, zilahi (*1886. augusztus 20., Balmazújváros -11938. május 15., Budapest 370 ) Édesapja Kiss Lőrinc, gazdasági tisztviselő volt, édesanyját születésekor veszítette el. Budapesten jogot hallgatott, majd egyetemista korától fővárosi lakos maradt. 371 A belügyminiszter előterjesztésére a minisztertanács 1919. szeptember 30-án zilahi Kiss Jenőt - mint Budapest főváros tanácsjegyzőjét - Békés vármegye főispáni teendőinek ellátásával is megbízott törvényhatósági kormánybiztossá nevezte ki. Kormánybiztosi megbízatása ideiglenes jellegűnek minősült, éppen ezért fizetési osztályba se sorolták. Költségvetésileg rendszeresített illetményre sem jogosult, mindössze 2000 korona havi működési átalányt utaltak ki számára, amit a kormánybiztosi hivatal költségeire, hivatalos kiküldetések, utazások kiadásainak fedezésére fordíthatott. Egyébként semmilyen napidíjra, utazási költségre vagy kényelmi kiadásra nem formálhatott igényt. 372 Budapesten 1919. október 2-án tett esküt, gyulai beiktatását a vármegye 1920. április 29-re tűzte ki. Megérkezésekor Gyomán, Endrődön, Békéscsabán nagy ovációval fogadták, bankettekre, fogadásokra került sor. Gyulán mindez Kiss Jenő kifejezett kérésére elmaradt. 373 369 Helytartói jóváhagyással (Buda, 1863. december 20.) - Kis betegeskedése idején 1863. december 25-től 1864. február 4-igVíéinzierl Zsigmond első alispán vezette a vármegyét. 1864. június 6-tól újabb hat heti szabadságot vett igénybe, orvosi tanácsra a budai Császár fürdőben kúrálta magát. A megyei kormányzatot ezúttal is^Ceinzierl vette át Kistől. BML IV B. 251. b. 224/ 1861, XIV A 2679/1864; BML IV B. 251. a. 1133/1863, 117/1864, 341/1864, 347/1864, 454/ 1864. 370 MÉL, 3. köt. 1981. 395. p. 371 Uo.; Köves, 1973. 31-33. p.; vö. Kempelen, 6. köt., 1913. 35-37. p., ahol az áll, hogy a zilahi Kiss család 1667. okt. 15-én nyert címeres levelet Apafi Mihálytól. Az armalist 1667. dec. 20-án Közép-Szolnok vármegyében hirdették ki. A család leszármazása a címeradományban részesített ősapától, Kiss Miklóstól megszakítás nélküli. Kempelen a XIX. században élt leszármazottak közül Kiss Jenő - Kiss Endre és egyTarczaly lány fia - születési idejét 188l-re teszi. Kiss Jenő testvérei: Endre (*1873), Jolán (*1877) és Lenke (*1882). 372 Kiss - mivel megélhetését nem látta kellőképpen biztosítottnak - ahhoz a feltételhez kötötte a méltóság elfogadását, hogy a belügyminiszter főispánsága tartamára fizetéses szabadságot eszközöl ki számára a székesfővárosnál. Kérését azonban csak többszöri levélváltás után sikerült teljesíteni. Budapest polgármestere az 1919. okt. 14-i tanácsülés határozata értelmében illetményei megszüntetése mellett - okt. 15-től számított egy évi szabadságot engedélyezett Kiss számára. A székesfőváros tanácsa csak 1920. ápr. l-jén járult hozzá, hogy Kiss Jenőt szabadsága tartamára illetményei teljes élvezetében meghagyják. MOLK 148.33. tét. 2816/1920; BML XIV 46.; MOL K 148. Főispánok állományi nyilvántartása, 18/1919, 36. p. 373 Uo., thb. jkv. sz. n./1920. ápr. 29., 2/1920. 127
