Héjja Julianna Erika: Békés vármegye archontológiája (1699) 1715-1950. Főispánok és alispánok – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 8. (Gyula, 2002)

Sorsok, életutak, életrajzi vázlatok

Elemi iskoláit Albertiben végezte, ahol apja evangélikus néptanító volt. 11 évesen a mezőberényi gimnáziumba került, ahol az első négy latin osztályt járta. 1831-ben édesanyja - miután apja meghalt- a Selmecbányái evangélikus líceumba küldte, itt öt évet töltött. 1837-től két éven át a pozsonyi teológia tanfolyam hallgatója volt, ezt elvégezve mint candidatus theologiae István bátyjához került Szarvasra, és helyettes lelkész lett mellette. Elvállalta a helybeli egyházi elemi iskola néptanítói állását is. Azért dolgozott két éven át, hogy teológiai tanulmányait külföldön folytathassa. Végül mégis az eperjesi kollégiumba jelentkezett, ahol jogot hallgatott. Az 1843. július 4-i közgyűlésen gróf Károlyi György főispán Békés vármegye tiszteletbeli jegyzőjének nevezte ki.

297 Az 1844. évi országgyűlés alkalmával báró Víénckheim Béla vette maga mellé titkárnak.

298 A diéta ideje alatt tette le a királyi tábla előtt az ügyvédi vizsgát, majd ismert pesti ügyvédek mellett gyakornokoskodott. 1846 őszén báróVíenckheim Béla ajánlására Czindery László somogyi főispán titoknoknak hívta meg. A Somogyban eltöltött idő alatt szellemileg is gazdagodott, ugyanis alkalma volt Czindery hatalmas könyvtárának az áttanulmányozására, sőt rendezte is a magában álló, porosodó könyvhalmazt. Főleg a szépirodalom iránt vonzódott, az olvasottakról álnév alatt cikkezett. Csábította a publicista pálya, hiszen 1847-ben megvált titoknoki állásától és Pozsonyba utazott, ahol gr. Dessewffy Emil lapszerkesztő fogadta fel országgyűlési tudósítónak.

299 A diéta berekesztésével visszatért Szarvasra, ahol a város jogtanácsosává választották meg. Az első népképviseleti választásokon Szarvason indult, ám a másik jelölttel, Boczkó Károllyal szemben nem sikerült mandátumhoz jutnia. Báró Víenckheim Béla főispán 1848. május 8-án táblabíróvá nevezte ki Jancsovicsot, akit a fenyítő törvényszékhez osztott be.

300 Részt vett a szerb lázadás leverésében, ezután a jogtanácsosságról lemondva Pestre indult. Szemere Bertalan belügyminiszter megbízásának tett eleget, amikor elvállalta az országgyűlési napló szerkesztését. Munkáját a szabadságharc bukásáig folytatta, majd Szarvasra menekült. A forradalom idején nevét Badacsonyira változtatta, ám ezt az osztrák kormányzat nem hagyta jóvá, ezért ősi családnevét vette vissza. Az ügyvédi pálya gyakorlásától eltiltották, így a szarvasi árvabizottmánynál választás útján elnyert állásától is elesett. Diplomáját egy évi utánajárás után sikeSzarvas, evang. ker. akv. 707/1851, 598/1853, 287/1855; uo., egyb. akv. 14/1851; BML

IV 426. Szarvas, r. kat. ker. akv. 15/1859,109/1862, 25/1866; Gudenus, 4. köt., 1998. 228. p. 297 Kgy. jkv. 1193/1843; Békés, 13. évf. 1894. febr. 25. 8. sz. 1-5. p. 298 Még mint eperjesi joghallgató 1843. márc. 27-én kérte, hogy a legközelebbi országgyűlésre küldendő követek mellé írnoknak válasszák meg. Erre az 1843. ápr. 19-i követválasztás alkalmával kerülhetett sor. BML IV A. 4. a. 247/1843. 299 Az 1840-es években aktív hírlapírói tevékenységet fejtett ki, cikkeit a Pesti Hírlap, az Életképek, valamint a szépirodalmi lapok közölték. Végleges Békés megyei megtelepedése után a helyi sajtóban is publikált. Szinnyei, 5. köt., 1897. 351-352. col. 300 BML IV B. 254. b. 342/1871; Békés, 13. évf. 1894. febr. 25. 8. sz. 1-5. p. 109