Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

5. Vay Miklós királyi biztos tevékenysége (1802-1818)

A hajózást a folyó teljes hosszában lehetővé kívánta tenni, mivel a szállított áru itt különösen nagy értéket képviselt. Rézbánya környékéről ezüstöt, aranyat, rezet lehetett az Alföldre hozni, fontos volt a kőszén szállítása is a fában szegény alföldi területekre. A kereskedelmi kapcsolat létrejöttével érdemes lett volna működtetni a korábban leállított vaskohi bányát és ércdúsító malmot, mely azelőtt a kincstárnak hasznot biztosított. Vay úgy vélte, ha a malomgátak magasságát csökkentik, a Fekete-Körös Gyantáig hajózható lesz. Innen Belényesig, Belényestől pedig Vaskohig hajóscsatornát kell építeni, melyen a kisebb hajók átzsilipeléssel közlekedhetnének. A csatorna méretei (mélység, szélesség, esés) a zsilipek között, az egyes bögékben különbözők lesznek, de a mozgatható zsilipek miatt árvízveszély nem áll fenn. Ugyanakkor a téli, fagyos hónapok kivételével mindig lehet hajózni, mert a zsilipek lezárásával a szükséges vízmennyiség az egyes csatornaszakaszokban mindig biztosítva lesz. A víziút rövidítése érdekében Vay Miklós a Berettyó-Körösök-Maros között észak-déli irányú csatornák létesítését javasolta, melyek tervei jórészt már az előző évben, 1803-ban elkészültek. Már - említettük javaslatát, miszerint a Kis-Köröst Nagyváradnál be akarta vezetni a Sebes-Körösbe, így a Berettyón és Hortobágyon keresztül a hajóút az Alföld észak-keleti részére biztosítva lett volna. A Sebes-Körös és Fekete-Körös között - mint jeleztük - eredetileg is volt kapcsolat. Vay tervezete szerint az új „viziutat" a Gyepesen és az Asszonykereszt nevű éren keresztül kellett volna létrehozni.

4 A Fehér- és Fekete-Köröst a Tőzön át, a Fehér-Köröst és a Marost a Csintye-éren, Arad és Győrök között kapcsolta volna össze. Tudomása szerint itt már évszázadokkal ezelőtt volt csatorna, amit még a rómaiak építettek. A Sebes-Körösnél Vay élesen elválasztotta a hajózás és a Kis-Sárrét lecsapolása érdekében végzendő munkákat. A mocsárral kapcsolatban megismételte 1803. évi javaslatát, mely szerint Szeghalomtól az Enyvesfokon kiindulva, a Tekerő és Csiket-éren keresztül csatornát kell ásni. A hajózási célú vízszabályozást a palotai malomnál kívánta kezdeni, innen felfelé pedig átvágásokat, csatornázást és medertisztítást javasolt. Fontosnak tartotta, hogy az egyik mellékfolyón, a Jádon is hajózni lehessen. így lehetett ugyanis legjobban megközelíteni Erdély belsejét, ahonnan a meszet, fát, követ a Sebes-Körösön, Kis-Körösön, Berettyón keresztül akár Debrecenbe is eljuttathatták. Vay Miklós nagy érdeme, hogy először fogalmazta meg összefüggően a körösi vízrendszer szabályozására vonatkozó elképzeléseket, bár a folyókat észak-déli irányban összekötő új csatornák létesítésének a század elejétől már egyre kisebb volt a realitása, és a hegyek közt haladó zsilipes ha-