Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

lavárinál a folyó két ágra szakadt, el kellett dönteni, melyiket tekintség főágnak. A vészei hídtól indult a Csabai-csatorna, mely a felülvizsgálatkor élővízcsatornaként funkcionált. Ezt továbbra is működőképesnek tartották, de ki kellett mélyíteni, és - ahogyan eredetileg is épült - a Fábián-fokon keresztül vissza kellett vezetni a Fehér-Körösbe. A békési határban a malmosgazdák ásták ki hajdan a Medvesi-fokot, melyen malom működött. Ennek lebontása után a fokot betömték, és itt megszűnt az összeköttetés a Fehér- és Fekete-Körös között. A két folyó találkozását Békésnél a küldöttség rendben lévőnek találta. A Fekete-Körös vizsgálata július 12-én kezdődött meg. A Fekete- és Fehér-Köröst összekötő csatornák közül továbbra is, a Remeteházi-árok volt problematikus. Fontos volt faúsztatás szempontjából, és azért is, mert kapcsolatban állt a Csabai-csatornával, a környéket viszont elöntötte. A küldöttség itt a legjobb megoldásnak a már korábban is tervezett zsilip-építést tartotta. Sarkadon a békésiek a Fekete-Köröst fel pártolták, ezért a túloldalon kitört a víz. Az elhangzott javaslat szerint a bihari oldalt is meg kellett volna erősíteni, akkor nem lett volna probléma. Kérték, hogy Bélzerind, Baj," Vadász között vágják át a kanyarulatokat, Ant és Tamásda között zárjanak el néhány kitörést. Mindenekelőtt a Leveles- és Szartos-eret, melyek torkojata „természetellenes" volt.

22 Július 22-én-kezdték meg a Berettyó malmainak felülvizsgálatát. Megállapították, hogy azok Szunyogd és Szentjobb között - a kecskeháti kivételével - nem okoznak árvizet, innen Péterszegig mind a folyó főágán voltak, és környékükön bozót keletkezett. A pocsaji és esztári malomgátakat már korábban kiszedték, így itt rendes volt a meder, de el kellett volna távolítani a gátakat a tutajokkal egyébként járható Péterszeg - Bakonszeg közti folyószakaszon. A bizottság elhatározta a megvizsgált malmok újabb szintezését, majd a Bakonszeg alatti folyószakasszal csak augusztus 14-től foglalkozott. Ekkor Szereptől vizsgálták meg a Berettyót. Innen Bucsa, Udvari, Bajom, Rábé között 18 km hosszú csatorna vezetett, mely Bihar megye, a földesurak és a községek pénzén készült. Azonban igen kis szelvénnyel ásták, nem érte el a szilárd talajt. 1829. augusztus 2-án Nagyváradnál kezdődött meg a Sebes-Körös felülvizsgálata. A Kutas ktágazását ekkor már eltömték, Artánd felé készült egy átvágás is. Vizesgyannál két kiszakadás is volt, azonban ezeket a helyi lakosok nem engedték eltölteni. Legfeljebb arra voltak hajlandók, hogy abból a vizet Körösszeg felé elvezessék. Harsánynál a küldöttség elérte a Csiket-ér medrét, melyet Bihar megye nemcsak kimélyített, hanem a parton töltéseket is emelt. Ők is ezt tekintették a folyó főágának, mert az Ugra felé haladó mederben csak állóvizet