Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

7. Vízszabályozás a Körösök felmérése után (1824-1831)

Huszár visszahelyezése a Körösökhöz nemcsak a későbbi főigazgató, Lechner belátásának volt köszönhető, hanem kényszerintézkedés is volt. Huszárnak feletleseivel és beosztottjaival a Dunánál problémái akadtak. A vitákat itt is az általa diktált rendkívüli munkatempó, a jelentések, mérési jegyzőkönyvek óriási tömegének készíttetése, a túlzott alaposság váltotta ki, ami már a Körösöknél is sok nehézséget okozott. Huszár így csalódottan tért vissza Váradra, de elégtételül szolgálhatott számára, hogy körösi művét nélküle nem tudták folytatni.

13 Segédje, Vargha János egyike volt a 19. század legkiválóbb mérnökeinek, aki nem tervezői, térképezői munkával, hanem a kivitelezésben, szervezésben elért eredményeivel szerzett elismerést annyira, hogy az 1848-as forradalom idején már a vízügyek első számú vezetője volt. (Mivel a „kivitelezők" munkásságát - a tervezőkkel szemben - nem dolgozta fel a történetírás, életrajzának megírására eddig senki sem vállalkozott.) 1798ban a Komárom megyei Ekelen született, oklevelét 1823-ban kapta az Institutum Geometricumban. Huszár Mátyás mellett részt vett a Körösök felmérésében, és már 1824-ben hivatali pályára került a Vízi és Építészeti Főigazgatóságon.

14 1829 májusában költözött Nagyváradra, amikor Zichy Ferenc királyi biztos társaságában beutazta a Körösök, Berettyó és a Tisza vidékét.

15 A biztos az utazás nyomán a következőkben foglalta össze a legfontosabb teendőket: - készüljön egységes térkép a vízvidékről, mely az 1829. évi állapotot tünteti fel; - hozzák rendbe az eredeti folyómedreket; - zárják el a felesleges kiszakadásokat; - magasítsák fel a kritikus helyeken a partokat, hogy ne történjék újabb kitörés; - a szabályozás megbeszélésére hívjanak össze mielőbb biztosi gyűlést, ahol minden érdekelt elmondhatja véleményét. "> A biztos a megyék vezetőit kérte az együttműködésre. Bihar megye már május 18-án kifejezte készségét, elsősorban a Berettyó szabályozását sürgetve. Erről azonnal egy ideiglenes terv készült, mely szerint egyelőre csak tisztítani kívánták a medret. Ennek is feltétele volt azonban az Árkus, Kadarcs, Hortobágy tiszai elzárása. A tisztításra felügyelő mérnököt jelöltek ki Fábry Antal személyében, de a tiszai elzárások miatt a többi érdekeltek tiltakoztak. Bár 1829. augusztus 4-én a Nagykun kerület gyűlésén a részt vevők az egész lakosság nevében követelték az elzárást, hivatkozva a Karcagot, Túrkevét fenyegető veszélyre, augusztus 31-én Szabolcs megye