Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

6. Vízrajzi felmérés Huszár Mátyás irányításával (1818-1824)

Huszár Mátyás mérnökei Pestről kiindulva Heves, Szabolcs illetve Pest, Csongrád megyén keresztül haladtak a keleti országrész felé, a csabai és szabolcsi alapvonalakhoz. 1819 tavaszán a Fejér megyei Perkátán csatlakoztak az osztrák katonai háromszögeléshez, majd Kunszentmiklóson, Kecskeméten, Szolnokon át újra a Tiszához, innen pedig a Fehér- és Fekete-Körös mentén az erdélyi hegyek lábáig jutottak el. A háromszögelést numerikus módszerrel végezték, melynél Lipszky térképéhez hasonlóan a budai csillagda volt a kiindulópont. 1820-ban Huszár Mátyás beszámolt első tapasztalatairól Vaynak. Leírta az egyes vízfolyások elhanyagolt állapotát, a mocsarak kiterjedését, a malmok által okozott károkat.

6 Mielőtt a szintezés elkezdődött volna, a helytartótanás felkérte Huszárt, hogy készítsen utasítást. A 45 pontba foglalt részletes anyagban a szerző a mérés elvi és gyakorlati kérdéseivel egyaránt foglalkozott. A szűkszavú központi instrukciókon túlmutatva ez az első szabatos szintezési útmutató Magyarországon. Az 1821-ben megfogalmazott szövegben Huszár leírta az egyes műszereket, azok használatának módját, a különféle számítási módszereket, melyeket a leolvasási adatok értelmezésekor kellett alkalmazni. Foglakozott a kezdőpont és hasonlítósík kijelölésével, mérések alkalmával a lécek távolságát 95 m-ben állapította meg, ő rögzítette először tudományosan az oda-vissza leolvasás elvét. Meghatározta a különféle mérési jegyzőkönyvek tartalmi és formai követelményeit, gyakorlati tanácsokat adott a keresztszelvények és hossz-szelvények készítéséről, a két part és a víztükör szintezéséről, az esésviszonyok és a sodorvonal helyének megállapításáról. Külön foglalkozott a mocsarak felmérésével. Huszár Mátyás munkálataival egyidőben hasonló szintezések folytak a Bodrogon és eredő vizein, ahol Zemplén megye kiváló mérnöke, Bogovich Károly tevékenykedett, valamint a Maroson, ahol a kamarai mérnökök, elsősorban Kosztka János irányították a munkát. Huszár javaslatot tett a három fővonal összekapcsolására, melynek alapján országos szintezési hálózatot lehetett kialakítani.

7 A szintezési munka 1821-ben a szegedi alsóvárosi templomnál megkezdődött és 1823 nyarán fejezték be. A téli hónapok a mérnökök számára - erőltetett tempóban - községi és folyótérképek rajzolásával, másolással, kicsinyítéssel, az eredmények írásos összefoglalásával teltek el.

8 Mivel Huszár munkáját a szabályozás során használták, rajzos és írásos eredményei nem találhatók együtt, és egy részük el is kallódott. A szintezésijegyzőkönyvek iratok mellékleteként szóródtak szét a helytartótanácsi, vármegyei, királyi biztosi levéltárakban, egy részük a Vízi és Építészeti Főigazgatóságra került. Nincsenek meg a hossz- és keresztszelvények, sőt a községekről készült térképeknek sem akadtunk nyomára. A legfontosabb rajzos dokumentum az a 68 szelvényből álló, 1:36 000 méretarányú