Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

Szeghő Attila folyammérnök foglalta el. Az 1870-es, vizesebb esztendőkben a szarvasiak sem gondoltak a már kiásott csatorna elzárására. így a kiemelt vezérárok folyamatosan bővült, egyre inkább főág lett. 1876-ban a szarvasiak újra kérték a helyzet rendezését, de erre már csak az új csatorna fenntartásával volt mód. Szeghő Attila ekkor készült térképén még jól látható a környéken valamennyi átmetszés, a következő években pedig éppen a 18/a számú ásást mélyítették, és a mellette lévők elvesztették jelentőségüket. A csatorna két végpontján végül zsilipeket építettek, így nem maradt sem Szarvas, sem Szentandrás élővíz nélkül.

19 Az 1870-es évektől a másik új igény a körösi vízimunkálatoknál a belvizek levezetésére volt. Külön e célból először 1871-ben Csabán jött létre társulat, Kígyós-Gyula-Csabai Vad vízcsatorna Társulat néven. Tagjai voltak: Weckheim László kígvósi uradalma, Gyula, Csaba községek. Területük az Alsó-Fehér-Körösi ArmentesítŐ Társulat árterében feküdt, mely társulat az itt sürgős folyószabályozásokat végrehajtotta. Az új igények először Csabán jelentkeztek, amikor az úrbérrendezés végrehajtását követően felosztották a legelőt. Szántóföldi gazdálkodást kívántak folytatni, de ezt a belvíz megakadályozta. Sztraka Ernő társulati mérnök tervei alapján 1872-re a vadvizek összegyűjtése céljából Kígyós határában 2,8 km hosszú, 2 m széles csatornát létesítettek, mely a csabai Élővíz-csatornába torkollott. 1876ban kiderült, hogy a rendszer nem megfelelően működik. Elek, Ottlaka vizei is a csatornába folytak és ha magas volt a víz az Élővíz-csatornában, meg sem nyitották a leeresztő zsilipet. Olyan megoldást javasoltak, hogy a csatorna felső részénél létesítsenek töltéseket, ha nincs nyitva a zsilip. Ilyen töltés volt maga a Csaba és Gyula közt vezető vasúti pálya is, ahol zsilipen keresztül folyt tovább a víz. A felső érdekeltség tiltakozott a javaslat ellen, és a vasút sem járult hozzá, hogy töltései tározzák a vizet.

20 A belvízszabályozás egyes jogi kérdéseinek rendezéséről (kisajátítások, a víz átvezetése más birtokán stb.) intézkedett az 1874. évi 11. te, melynek előírásai a községi és egyéni birtokokra egyaránt kötelezők voltak. 1872ben Karcag Mezőtúr, Kisújszállás, Kunmadaras, Túrkeve határában miniszteri biztosként Ürményi József mérette fel a belvizeket. Államsegélyt helyezett kilátásba, azonban ezt nem sikerült megszerezni. A Berettyócsatorna a területet elkerülte, azonban a Hortobágy, Kék-Kálló, Kösély még mindig károkat okozott, sőt a püspökladányi uradalom korábban említett csatornái is csak az árvizet hozták. Hogy a Hortobágynak rendes lefolyása legyen, Karcag városa és a püspökladányi uradalom ezt a volt Berettyómederbe vezették. Mivel ez szabályozatlan volt, Mezőtúron jelentkezett az árvíz.