Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

1875. május 17-én Pap Elek polgármester megfogalmazásában Karcag és a környező települések lakói, akik maguk is hozzájárultak a Berettyószabályozás költségeihez, kérvényt nyújtottak be a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumhoz. Ismét állami segítséget kértek arra hivatkozva, hogy területükön a más vidékről idefolyó víz levezetéséről is kénytelenek gondoskodni: „a folyton (éktelenkedő belvizek által, melyek leggazdagabb területeinket borítják el, nemcsak mezei iparunk van napról napra mindinkább veszélyeztetve - írták - de amiatt adózási képességünk is csaknem megsemmisült. Minélfogva lehetetlen, hogy az itt lévő vizek mostani lehetetlen áNapoljanak és az általuk sujtoló szép és roppant térségeknek, s az itteni birtokosság legdrágább érdekei megmentésének czéljából ne igyekezzünk mindent elkövetni s oda hatni, hogy az e vidéken létező nyomort a földművelési jólét új korszaka váltsa fel, azonban ezen czél kiviteléhez megkívántató nagymérvű munkák végrehajtására s a viselendő terhes költségek előállítására e jelenleg folyamodó néhány város elegendő erővel nem bír. De lehető legnagyobb igazságtalanság is volna, hogy a felső vidékekről legnagyobb részben mesterséges úton reánk bocsájtott belvizek szabályozásáról, okszerű levezetéséről csupán a folyamodó érdekeltség gondoskodnék."

21 1876-ban Szeghő Attila készítette el az előzetes javaslatot, miszerint a Hortobágyot a régi Berettyó szabályozott medrén vezessék le. 1878. június 14-én az érdekellek Hortobágy Berettyó-vidéki Belvizeket Levezető Társulat néven alakuló ülést tartottak, Beöthy Andor kormánybiztos részvételével. A társulati elnök Pap Elek lett, a felügyeletet pedig a több illetékes vármegye közül Bihar látta el. Árterébe tartozott a Kék-Kálló érdekeltség területe is. 1857-től a Berettyóba torkolló Kék-Kállót és vidékét elvileg a Berettyó Társulat szabályozta. Azonban a Bakonszeg-Szeghalom közti új mederbe nem tudták bevezetni a Kék-Kálló vizét. 1878-ban ezért csatlakoztak a belvízlevezető társulathoz. Szeghő Attila eredeti tervét Henne János mérnök módosította az új helyzetnek megfelelően, majd olyan egyeszség született, hogy a Hortobágy-Berettyó csatorna költségeinek 3/5 részét a belvíz, 2/5 részét az ár mentési tő társulat viseli (vö. VII. sz. leírás) Míg a Kék-Kálló érdekeltség szívesen csatlakozott, addig csak a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium utasítására tudták bevonni a püspökladányi és nádudvari határban a Makkodi-csatorna érdekeltséget. Végül minden tiltakozás ellenére hozzá kellett járulniuk a költségekhez.

23 Moisisovics Vilmos folyammérnök részlettervei alapján az ágotai hídtól