Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

Weisz Adolf építési felügyelő igazat adott a két település lakóinak. Megállapította, ha az 1834-ben tervezett átvágásokat mind kiemelik, megszűnik az árvízveszély, és a 18. számú, jórészt már kifejlődött átvágás elegendő lesz a kanyar megszüntetésére. Elfogadta azt az érvelést, hogy a várost kár lenne folyóvíz nélkül hagyni: „Mindenki előtt ismeretes - írta - s előttünk fekvő térképeken látható, hogy a magyar alföldi lapályos síkságon majd minden nagyobb városok és helységek közvetlenül a folyóknál, vagy legalább azok közelibe telepíttettek, még pedig különösen azon alapos oknál fogva, mivel ezen lapályos síkságon ásatott kutaknak vagy ki nem elégítő minőségű, - vagy éppen nem használható vizei vannak -, mely nélkül nagyobb telepítvények és helységek egyátáljába nem létezhetnek, sőt maga a marha tenyésztés s mezei gazdálkodás sem gyakorolható - a nélkül. A hajókázható folyók mentén nagyobb helységek és városok telepítése történt még azon nagy fontosságú okból s mint feltétlen szükségnél fogva, mivel Magyarország lapályos síkságán kő és kavics végképpeni hiánya miatt rendes és jó közlekedési utak nem építhetők, - ellenben tavasszal és ősszel, - és tartósabb esőzések beálltával, az országutak feneketlen és járhatatlanok lévén, - ezen körny ül menyeknél fogva a nagyobb közönségek szükségelt anyagokat, s élelmi szereket - távolabb vidékről csak hajókázható folyókon -, jutányosabb áron és könnyebben szálíthatnak maguknak -, s ugyan ily módon saját termesztményeiket is vásárokra kiállíthatják." A szarvasiak részletes gazdasági indokai közé tartozott, hogy hajózható folyó nélkül terményeiket tengelyen kellene a csatornáig szállítani, a városban lévő kisebb-nagyobb üzemek (sörgyár, szeszgyár, 169 kézműves műhely) nem kapnának az iparűzéshez vizet, 6000 mázsa lent és kendert nem tudnának áztatni, 12 000 ló, szarvasmarha, sertés, juh számára nem lenne itató, nem volna lehetőség fa beszerzésére, nem jutnának ivóvízhez a lakosok sem, mert a kutak vize csekély és rossz minőségű. A kérelem nyomán a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium módosította az eredeti tervet, hozzájárulva ahhoz, hogy a kérdéses folyószakaszt a 18/a számú átvágás mellőzésével szabályozzák. Szarvas képviselői örömmel vették tudomásul a döntést, utasítva Bodokyt, készítsen javaslatot az építkezés leállítása után az eredeti állapot helyreállításáról. Erre azonban már nem került sor. Bodoky nem volt hajlandó egy lépést sem tenni az általa nem pártolt ügyben, és egyébként is 1868-ban meghalt. Helyét a munkák irányításában először öccse, majd 1871-től hosszabb időre