Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. (Gyula, 1997)

11. Új igények és a hagyományos munkák folytatása (1861-1879)

Boros Frigyes említett történeti leírásában elsősorban az időjárás változásával magyarázta: „Mennyire követeltetett 1863 évben a hortobágyi öntözőcsatorna kiásása - írta - de mikorra a csatorna terv elkészülhetett és ez iránt a tárgyalások befejeztettek, megeredtek az Ég csatornái, és kizöldült ismét a Nagy Hortobágy kiaszott vidéke -, azután már elhangzott a pusztában a szó, az öntöző csatorna kiásásának nem akadt többé gazdája."

12 Az 1863-as aszály a szabályozással szemben igen sok ellenérzést váltott ki Békés megye központjában, Gyulán (Vö. V. sz. leírás). A Gyula-békési nagycsatorna eredeti céljának megfelelően funkcionált, és miatta száraz időszakban különösen alacsonyra szállt le a városon keresztül haladó HoltFehér-Körös szintje.

13 Már 1860-ban készült egy olyan javaslat, hogy a malomcsatornából külön árkon vizet juttatnak a Fehér-Körös megszűnt medrébe. Az 1860. évi térképmásolaton jól látszik a nagycsatorna alsó kiágazása, a malomcsatorna és lefolyása, a Csohos-ér, a javasolt új vízvezető árok, melyhez külön tápcsatorna is tartozik. Ebben az évben azonban még nem tartották indokoltnak megvalósítását.

14 1864-ben Gyula székhellyel megalakult a Pél-Gyula-Csabai Élővízcsatorna Társulat, mely Gyula vízellátásán kívül feladatának tartotta, hogy a hajdan ásott Csabai-csatornán keresztül e településre is élővizet vezessen. A társulathoz csatlakozott Gyula és Csaba város, a csabai közbirtokosság valamint a békési és gyulai uradalom. A csatornát a péli malomtól Elek község határán keresztül a gyulavári szőlőkig 8,5 km hosszúságban tervezték. A malomcsatorna így nem a Csohos-éren hanem az új ásáson keresztül folyt le, ami lehetővé tette, hogy a Csohos-eret akár el is zárják. A Fehér-Körös alsó torkolatához a Kettős-Körösbe zsilipet terveztek. A FehérKörös medrében nem terveztek új ásást, de Csaba városnak lehetőséget adtak, hogy a vészei hídnál építendő zsilip segítségével az Élővízcsatornából is vízhez jusson. A csatornák által biztosított vizet csak a korábbi rendeltetésnek megfelelően lehetett használni (víznyerésre, itatásra, csónakázásra stb.). A társulatot csupán az alatt az idő alatt kívánták működtetni, míg a munka elkészül.

15 1871-ben Hódy Lajos rajzolt vázlatos térképet a társulat valamennyi csatornájáról, 1877-ben pedig Szeghő Attila Gyulavarsánd környékét ábrázolta az elkészült Élővíz-csatorna egy szakaszával és az itteni töltésekkel (XXV. sz. térképmelléklet).^ Már az 1870-es évek elején gondot okozott, hogy árvizek alkalmával túl sok víz jutott az Élővíz-csatornába. 1874-ben emiatt meg kellett erősíteni a gyulai töltéseket. A malomcsatorna és az Élővíz-csatorna Társulat rövidé-