Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

liberális eszmék szenvedélyes indulatoktól, tajtékzó dühkitörésektől mentes értelmezéséhez; ránevelte az erkölcsi igazság mindenek feletti tiszteletére és követésére, igazolván, hogy az erkölcsi szabadság híján nem sokat ér a politikai szabadság; igyekezett tisztázni a törvénytisztelet előjogok - szabadság dilemmáját a lutheri szellemben közelítve hozzá; meddig maradhat érvényben az előjog, mikor válik méltatlanná az ember és az uralkodó társadalmi réteg az előjogra. Ezeknek az elemzésére többnyire ő - a reformkor és a szabadságharc „merengő prófétája" vállalkozott, aki bár együtt nevelkedett a 48-as eszmékkel, s azoknak tüzes hirdetője és megbízható követője volt, a lelkesültség mámorában is megőrizte józan önmérsékletét, mert a jelenségek megítélésekor mindig az esetleges negatívumokat vette először számba. A politikai és nemzeti elem szerencsés ötvözőjeként ismert, nem kimondottan egyházi lapnak az erkölcsi igazságot a közéletiség elsőrendű kritériumaként kezelő és érvényesítő Székács volt a lelke. Vezércikkeiben, cikkeiben nincs is semmi szenvedélyes, személyeskedő indulat, nincs hangzatos felelőtlen demagógia, nincs könnyelmű ígérgetés és megalapozatlan tanács. Sokkal inkább a bölcs mértéktartás, az általános igazság fürkésző kutatása és a hazát-nemzetet féltő szorongás érzete jellemzi őket. Gondolatébresztő írásai mind-mind ezek szabatos és tömör bizonyságtevői. Tudott pedig tiszta szívből, őszintén örülni, jóllehet reménykedéseit mindig beárnyékolta valami évszázadok keserű tapasztalataiból táplálkozó ködös kétely. Ki ne asszociálna azonnal Petőfi 15-ik Március 1848 című versére, amikor Székács alábbi sorait olvassa A sajtó szabad! jeligéjű március 15-i számban: Dicsőség legyen a mi Istenünknek, A mi győzelmünk több mint emberi; Egy hosszú század, azt mit egy szökőnap Adott, álmodni sem meri, hiszen azonos gondolat és költői kép foglalkoztatta Petőfii is az ezzel egy napon keletkezett verse írásakor. Legfeljebb nála a politikum erőteljesebb kicsengést, nagyobb agitatív erőt kapott, mint Székács fenti moralizáló, epikus hangulatú szentenciájában: Nagyapáink és apáink Míg egy század elhaladt, nem tevének ennyit, mint mink Huszonnégy óra alatt. 88