Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)
IV. „Az ország papja”
Székács március 15-ét a magyarság egymásra találásának örömünnepeként - az érdekegyesítés-nemzetegyesítés diadalaként - tisztelte, s Istennek mondván köszönetet érte, boldogan énekelt a szabadság egységesítő erejéről és szépségéről: Hála,hála, Hogy kiket a hosszú rabság szerteűzött, A szabadság összefűzött. Ám az önfeledt örömnek ebben a felemelő pillanatában sem maradt el óvó figyelmeztetése: legyünk mértéktartók, legyünk éberek! Nyugtával dicsérjük a napot- azaz igazi értéke szerint, a „józanság lelkével kegyeljük a szabadságot!" Ne vakítson el bennünket az örömtüzek lobogó lángja: Hitet hitért, a jelen mámorában Melly boldogít, de könnyen tántorít, Hogy a józanság lelkével kegyeljük A szabadságot, mely most bátorít. S ha szent hajlékát majdan beavatjuk, S az áldozatnak gyümölcsét aratjuk: Imája hasson égig nemzetünknek, Legyen dicsőség a mi istenünknek! Óvatos, féltő szkepszissel köszöntötte az 1848-as vallástörvényt is, s az általános örömujjongásba baljós érzéseket vegyítve, így intette elővigyázatosságra híveit és lelkésztársait: „ Nekem soha hatalmasabban nem kopogtatott lelkiismeretem ajtaján, mint éppen most korunknak ama szózata: Nemcsak kenyérrel él az ember!../ 7 Szívét nem hagyta megnyugodni a kétely: az állam ajándékait ingyen nem adja, s ha kölcsönben mi jogainkat adjuk, melyek sarkalatosak, akkor ennek veszélyei kiszámíthatatlanok. Az erkölcsi fegyverletétel az önmegtagadással egyenlő, s a szabadságért vívott küzdelem jogának a feladását vonja maga után. Sajnos, kínzó előérzete - ahogy ezt a protestáns autonómiáért vívott harc hamarosan igazolta, cseppet sem volt alaptalan. A közeljövő alakulásának módján tépelődve, Székács, a merengő próféta, joggal félt attól is, hogy a türelmetlen nép nem éri be lassú fejlődést ígérő reformokkal. Attól tartott, hogy az ellenségeskedést szító propaganda félrevezeti és véres lázadás útjára tereli a jogtalan és vagyontalan tömegeket. Ezt megakadályozandó, arra kérte egyháza lelkészeit és tanítóit, kövessék igaz lelkiismeretük szavát, mert a „legjótékonyabb mozgalom is - s ilyennek ítéljük meg a mostanit - valamint megragad, úgy a 89
