Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

ről-, szélesebb összefüggésükben érzékelte a valós viszonyokat. A társadalmi jelenségeket, a vágyakat és a realitást, a megvalósításra váró értelmes célokat és a szürke hétköznapok lehangoló lápvilágát. Tárgyszerűen hiteles, megbízható ismeretei révén lett bátor szószóló: a legtisztább és legnemesebb emberek közül való igaz lelki barát, az adott körülményekhez értőn és tárgyilagosan közelítő, szeretetet gyakorló melegszívű lelkész, aki ugyanakkor kérkedés és szégyenkezés nélkül vállalhatta és mondhatta magáról a jóindulatával csalárd módon visszaélők ellenében is: „Én inkább megcsalatom magamat százszor, hogysem egyszer terheljem lelkemet könyörtelenség vádjával". Se szeri se száma azoknak, akiken önzetlenül segített, vagy akiknek ügyes-bajos dolgaiban eljárt. Folyamatosan támogatta elszegényedő szüleit is, ahogy erről az Országos Evangélikus Levéltár Székács dossziéjának Balassa Pál által írt levelei egyértelműen beszélnek. 1846. június 6-án például azt tudatta vele az orosházi pap, Balassa, hogy eladásra átvett 25 imádságos könyvéből 8 elkelt, s a nála lévő pénzt, „ gondolom, legjobban teszem, ha atyádnak adom a szokott havi pénz fejében, s nyugtatv anyát (ti. az eladott kötetekét) -amúgy is három vagy négy hét múlva Pestre szándékozván - magammal viendem". A következő, nagyon ínséges esztendőből, 1847. február 27-én keltezett leveléből meg ezeket olvashatjuk: „ Ne neheztelj, hogy Atyádnak három hóra előlegeztem; szörnyű ínség uralkodik náluk, s minden drága, és amellett a mesterség nem kelendő, mert ki-ki összehúzza magát, s csak arra van fő^ondja, hogy megevő kenyere legyen. Nem is pénzt, hanem lehető legolcsóbb áron - 34 frttal olcsóbban, mint kél - búzát adtam atyádnak; kérlek, ne tégy a csendes lelkű jó öregnek eziránt észrevételt". A költséget természetesen most is ő állta. Székács az erkölcs és az értelem fegyverével harcolt mindig, soha sem tévesztve szeme elől a célt. Okosan tervező, minden eshetőséggel bölcsen számoló, világos fejű gondolkodó elme volt, ki alaposan felkészült a szellemi párviadalokra. Nem bízott semmit a véletlenre. Propozíciói, előterjesztései megalapozottak, következtetései helytállóak, egymáshoz erős logikai szállal kötődőek voltak. Nem kényszerítette némaságra sem a szokatlan, fényes környezet, sem bármily magas hivatali fórum. Gyorsan számot vetett az ellentétes nézetek közötti elvi különbséggel, hamar felismerte az erőviszonyokat és tisztázta magában a lehetséges megoldásokat, nemkülönben az alkalmazandó hangvételt, az ellenfél érvelésének sebezhető pontját és az elérhető eredményeket. Szívósan ragaszkodott a nyers tényekhez és a törvény adta jogokhoz, ám szívóssága mindenekelőtt az igazság melletti kiállásban és nem előzetes elképzeléseinek, saját téziseinek konok és makacs, törik-szakad védelmében jutott kifejezésre. 71