Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Érveivel sohasem „provokálta a fátumot" - hogy Zrínyi szép, ódon hangulatú kifejezésével éljünk. Nem sértett senkit, de nem követett el jóvátehetetlen ballépéseket sem. Elsőrangú védőügyvéd volt: okos kompromisszumkészségét mindenkor egyháza nehezen kivívott jogainak oltalmazása és statusának jogi megerősítése, támogatása irányította. A stratégiai cél elérése érdekében - ha kellett - tudott és mert kisebb engedményeket is tenni. Volt, hogy egyházi felettesei meg is rótták érte. Olyan reálpolitikusnak ismerték, akit az élet maga nevelt bölcs önmérsékletre és hideg józanságra. Nem épített légvárakat; menekült a ködszúrkáló, felleghajtó tervektől és hiú ábrándoktól. Ugyanakkor természetes ésszel felhasznált minden számba vehető adatot és gesztust, amellyel az általa képviselt ügyet céltudatosan védeni, az alkalmazható törvényes jogszabályokat, kánonokat értelemszerűen hasznosítani és érvényesíteni tudta. Valójában a protestáns állóharcok (unióügy, Vajda Péter pere, pátens-ügy stb.) egyik legtaktikusabb és legkoncepciózusabb vezéregyénisége volt, akinek tüzetes tényfeltáró és helyzetelemző készségénél csak előretekintő gondolkodása és ötletgazdag szervezői stílusa volt figyelemre méltóbb. Az a megbízható és határozott, ám mégis tapintatos adminisztrációs készség és forma, amely földi hiúságoktól mentesen a kitűzött célt és feladatot helyezve középpontba, közös erőfeszítésre és együttműködésre apellált, és kollektív bölcsességre, nemes áldozathozatalra nevelt és késztetett. Egyházi és egyházpolitikai munkásságának minden területét a rideg valósághoz kötött aranyközéputas gondolkodás hatotta át. Jól érzékelte a határt, meddig mehet el a költői fogalmazás útján. Mint szónok és mint énekszerző világosan felismerte azt a pontot, amelyen túl a költői nyelvnek és a művészi látásnak már nem lehet további engedményeket tenni. Tudta, hogy a dúsan hajtó képzelőerő ugyanúgy elhervaszthatja az „ értelem fáradságos ültetvényeit", mint ahogy az elvont gondolkodás - a száraz absztrakció - szelleme is elsorvaszthatja azt a tüzet és megemésztheti azt a lángot, amely mellett pedig felmelegedhetne a szív és felgyúlhatna a képzelet. Okfejtő-analizáló, spekulatív gondolatépítéséhez mindig valamilyen konkrétum, valamilyen igazság (egyházi beszédeiben a textus) szolgált kiindító pontul, s ő, a szónok és az egyházi író úgy formálta és világította át a maga képzelőerejével és fegyelmezett logikára valló fejlett elemzőkészségével azt, hogy képeinek erkölcsi és valósághitele - tartalma - kétségbevonhatatlan maradt: egyszerre hatott az értelemre és az érzelemre. S ha költőnek valójában középszerű volt is, embernek a legtisztábbak, legönzetlenebbek és leghumánusabbak közül való. Igazi homo morális - kifejezetten erkölcsi ember. Hívei számos alkalommal győződhettek meg józan ítélőképességéről, 72