Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

legyenek is - mindenekelőtt egymás jobb megismerését, a politikai jelen­ségek tisztább és összetettebb látását, a békés egymásra találást kell hogy szolgálják. Ennél pedig nem lehet semmi előrébb való és fontosabb. Székács fordítói kedvét és elszántságát más tényezők is befolyásolták, így a Nikolics család közvetlensége és példás embersége, az a finom tapintat, amellyel maguk közé fogadták és átsegítették az első találkozá­sok izgalmain és nehézségein, aztán a karlócaiak szívélyes barátsága, a körükben észlelt szokatlanul erős kulturális érdeklődés, az értelmiségiek egymás iránti feltétlen bizalma és felhőtlen, nyitott kapcsolatrendszere, nem kevésbé az a megbízható, önzetlen segíteni akarás, amellyel meg­könnyítették és elősegítették számára a szerb népdalok és hősregék motívumainak pontos értelmezését (az 1836-ban nyomtatásban megje­lent kiadványban több mint 300 értelmező-magyarázó jegyzetet talá­lunk), s utoljára de nem utolsó sorban az az érzelmihasonlóság, amelyet egyrészt a magyar reformországgyűlések sikerei nyomán sarjadó bizako­dó hit és nemzeti öntudat, másrészt a Dunán-Száván túli Szerbia önálló­sulása, törökök fölötti győzelme táplált. Rudna és Karlóca szerencsésen fogta össze és vetítette Székács szemei elé a szerb társadalom mindkét pólusát: a szellemi és társadalmi arisz­tokráciát és a dolgos, józan népet. Ennélfogva hamar megismerte a délszláv mentalitást. Mint műfordító, nagy hasznát vette mind az előke­lőségek körében ellesett nagyúri gesztusok, szenvedélyes viták, heves indulatok, lágy érzelmi megnyilvánulások ismeretének, mind azoknak az alapos megfigyelésekre támaszkodó értékes tapasztalatoknak, amelye­ket a többnyire faluról jött tanulók jámbor viselkedéséről, beosztó taka­rékosságáról, olykor kényszerű igénytelenségéről, ám mindezek ellenére is egészséges észjárásáról és emberséges gondolkodásáról szerzett. A szöveggel való érzelmi azonosulást, adott jellemek hűségét, a képes nyelv: a népi szimbolika értését és reális értelmezését köszönhette nekik. Székács e sokszínű és gazdag népismeret birtokában természetesen nem a többnyire külsőségekre adó és építő szimpatizáns idegenek felszí­nesebb érdeklődésével közelített Vuk Koradzsics népköltési gyűjteményé­hez. Ő nemcsak megmártózott a szerb-horvát népköltészet tavában, ha­nem közvetlen és tartós kapcsolatba került vele. Innen adódik az az érzelmi-hangulati többlet, az a belülről nézett és érzékelt világ, az a természetes látás- és előadásmód, amely fordítását (a Vitkovics Mihályét kivéve), elődeiétől és kortársaiétól hangban és minőségben egyaránt megkülönböztette. Ezért bizonyult korszakos jelentőségűnek, noha nem tartozik a magyar műfordításirodalom csúcsteljesítményei közé. Jóval mélyebb hatást keltett mégis, mint a Bajzáéké; átéltebt? és hitelesebb, erőteljesebb és objektívebb közvetítője lett a szerb léleknek és népkölté­szetnek. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom