Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

III. Nikolics Péter házi nevelője

1389-től (rigómezei csata) tartó rabságának a végére tettek pontot, hanem meghozták annak lehetőségét is, hogy Belgrád fővárossá váljék (1827). A nagy történelmi fordulattal elsőrendű kötelesség lett a szuverenitását visszanyert állam jogi, katonai, közigazgatási, gazdasági, kulturális életének a megszervezése, amihez - mint tudvalévő - a nálunk már korábban letelepedett, gazdag „ magyarországi szerbek" is tekintélyes anyagi és szellemi támogatást adtak. RudnaiNikolics János családja mind az államszervezési, mind az egyházpolitikai kérdésekben érdekelt volt, minthogy a dúsgazdag szerb mecénással: a hazafias célok és nemzeti törekvések buzgó támogatójával Tököly Szávával is, az uralkodó Obrenovics házzal is, Sztratimirovics érsekkel is rokonságban állott. Tököly Szávával az özvegy édesanya, az Obrenovicsókkal a legidősebb fiú: Jovan Nikolics révén, aki éppen Székács karlócainevelősködése idején (1831) jegyezte el „Milosfejedelem" leányát, Jelizavetát, míg a metropolita Sztratimirovics Istvánhoz távolabbi rokoni szálak fűzték. Nem szorul bizonyításra, hogy ebben a sajátos történelmi-társadalmi miliőben sokat és gyorsan fejlődött Székács életlátása és ismeretanyaga. Legerőteljesebben azonban Karlócán, a metropolita udvarában, ahol először találkozott a szerb népi kultúrával. Az Újvidék szomszédságában meghúzódó, alig 5000 főt számláló, történelmi nevezetességű városka ugyanis már csaknem egy évszázada az „ Osztrák- Magyar Monarchia szerbjeinek" szellemi és művelődési központja lévén, a „ középkori szellemiség élő hagyományait s a megbonthatatlan népélet teljességét" őrizte (Sztoján Vujicsics). Vagyis Székács itt, a karlócai intézet kolostori csöndjében a délvidéki ifjúság természetes értelmi, érzelmi, erkölcsi, akarati megnyilvánulásait- a szerb lélek jellemzőit- hamisítatlan tisztaságukban szemlélhette és tanulmányozhatta. Mindenekelőtt Sztratimirovics érseknek (metropolitának) köszönhette ezt, akinél alighogy a városkába érkezett, tanítványával, Péterrel, tiszteletét tette. A főpap hamar megkedvelte és bizalmába fogadta a szokatlanul széles látókörű, értelmes és becsületes nevelőt és 13 éves tanítványát, s mindjárt intézkedett is, hogy a gimnázium tudós igazgatójánál - a nőtlen Jakov Gercsicsnél kapjanak szállást. Megkövetelte ugyanakkor azt is, hogy legalább kéthetenként tegyenek látogatást nála. Ez önmagában, persze, nem lenne elegendő ok arra, hogy az érsek kiemelkedő szerepét elfogadtassuk. Ennél többről van szó. Valójában ő adott igazi tartalmat és határozott célt Székács karlócai életének azzal, hogy nem hagyta beleszürkülni a vidéki életbe, hanem tudásszomjának kielégítése végett saját könyvtárát is a rendelkezésére bocsátotta (így tett a gimnázium igazgatója: Gercsics professzor is), és vele időnként színvo30