Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

írnokok, védnökök, Vdnökök, elnökök megvesztegetéséről, a törvény biztosította jogok kikényszerített megvásárlásáról: Mert a törvénynek könnyű ingyen adni, Ő sem nem szomjas, sem nem éhezik, De a tens és nagyságos noknökök - Kivált ha még nokocskák és nököcskék Is hemzsegnek körülök - szomjaznak És éheznek is. Szól továbbá az emberi önzésről, amely ebben az emberközpontú társadalomban, melyben „eladó az egész világ", Istenről a földi halandóra - a grammatikai egyes szám első személyre - terelte a figyelmet: Az emberben legeslegfőbb az Én, Az a fő jó, mit annak vall az Én. Az a fő jog, mely ád és mond: Enyém, Az a fő szépség, mely tetszik: Nekem, Az a fő üdv, mely táplál: Engemet, és arra, aki Új Mintájában érdekeinek megfelelően változtat meg mindent, még a tízparancsolatot is, mert pl. Hogy megmondták: Ne lopj! Igaz, de ezt Túlságba vitte a biblia: Pedig mi túlság, annyi mint bolondság, S reál életben nem használható. Ne lopj! az az, ne légy zsivány, ne üss Fényes nappal más ménesére, vagy Erőszakkal ne vedd el azt, mi másé; Ez áll - ennyit mi is megengedünk. De abban vét a régi biblia, Hogy még azt is lopásnak hirdeti, Mit szép szerével, a nélkül, hogy ember S kivált a bíró csak gyanítaná is, Okosság által csen máséból el, S övéhez told az élelmes halandó. Székács az ítélőbíró határozottságával - a régi tanító és feddő költészet hangvételével és egyes szám harmadik személyű előadásmódjával elmélkedik itt a csalás különféle módozatairól, a lopás és a gonosz mesterke116