Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

Az eleinte bálványként tisztelt Napóleonnal - akár Berzsenyi -a renegát sorsára és a nép könyörtelen igazságszolgáltató ítéletére figyelmeztet: Vidd, Northumberland, s láncold le a sziklaszigetre! Folyjon ezer könny bár, s nyögjön utána a szív. Őt elítélte a nép, az örök jog szelleme s a menny, Mert a szabadságnak gyermeke s gyilkosa volt. Széchenyiről. írt sorai a honépítés békés munkájának értelmét és áldásos szépségét vetítették az olvasók elé: Szóla Hunyad: „Seregem,ha lehordod torkolatodhoz Óh Duna, Mahmudnak népdt eltapodom". „Vaskapu összesodor, vakbuzgó, hogyha merészelsz!" És a nimpha-harag visszaijeszti a hőst. Széchenyi szól: „Népeknek hozok s viszek áridon áldást, Nyisd gátló kapudat, vagy levegőbe repül!" S a Duna nyit sima rést a békevitéznek ijedten, S ő megy, s horgonyt vet Ázsia partjainál. A Nemzeti Színház mámoros, büszke-hazafias megnyitóját követő hamar lanyhuló, hamvadó érdeklődés képével a gyorsan kilobbanó szalmaláng-természetet kárhoztatta: Hunnia várandós, vajúdása reménye theatrom, Tágas öröm terjeng a születési napon; Áldoznak, s pompás bölcsőt készítenek ezren, S a sok bába között nem lelik a csecsemőt. Mindezekre azért reflektorozrunk ennyi fényt, hogy egyrészt azt láttassuk meg, miszerint Székács korai költészetén és költői látásán - a soproni évek szellemi hatásaként - Széchenyi reformkori tevőleges hazaszeretete és közéletisége süt át, másrészt, hogy arra világítsunk rá: a magyar társadalmi-közéleti valóságot a tézis-antitézis viszonyában tisztán és világosan látta. Ez a fajta ellentétre építő, igazságkereső exegézis lett a jellemzője szónoki tevékenységének is, s ennek a logikai-értelmi dominanciát követelő szemléletmódnak köszönhetően vált kedvelt költői műfajává az epigramma és a szatíra, a didaktikus célzatú példázat és a moralizáló, erkölcsnemesítő népies történet (Hedri Tamás, vagy a véletlen csattanás; Dombi János vagy a hazajáró lélek stb.), meg a rímbe szedett imák és prédikációk hatását keltő vallásos elmélkedés és az ének - a régi definíció szerinti istenes vers. 113