Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

1858-ban, amikor Székács - bízva a pátens-harc éleződésével párhuzamosan növekvő érdeklődés erejében - újra felvetette a gyámintézet felállításának a gondolatát, még nem ért meg az idő az újrakezdéshez. A közönyösség ugyan valóban megszűnt, ám a vállalkozás tőkeerőssé tételéhez nem volt valós, reális alap. Az önkormányzat, az autonómia kivívása után, amikor Albrecht főherceget a luteránus Benedek Lajos, Székács tisztelője és támogatója váltotta fel, az „Egyetemes Gyámintézet" is egykettőre megszerveződött, és tüstént virágzásnak indult. 1866-ban, amikor sok irányú tevékenységére jogosan hivatkozva, Székács lemondott az elnökségről, már nem kevesebb mint 23.476 frt, az 1875-76. évi kimutatás szerint pedig már több mint 31.000 frt. tiszta tőkével rendelkezett, s ahogy Gyory Vilmos, Székács utóda a pesti parókián írja, a közben eltelt 15 év alatt „ a szétosztott segélyösszegek" pénzbeli értéke is „több százezerre ment". Az Orosházi Újság 1885. október 11-i száma meg 112.000 forintot érő vagyonról tudat már, továbbá arról, hogy „ a némethoni Gusztáv Adolf egyesület 1884-ben 7327 frt-ot juttatott a szegény protestáns egyházak segélyezésére". Nem mondunk sokat vele: ez a nemes emberbaráti intézmény forrt össze legjobban a jószívű püspök, Székács József nevével. Ezért érezzük szép, gesztusértékű tettnek, hogy éppen fennállásának félszázados jubileumán, 1910-ben indítványozta Kovács Andor orosházi lelkész: szülőhelyén „ emeljünk szobrot a gyámintézet megalkotójának!" Az Egyetemes Gyámintézet mellett természetesen több egyházi szervezet létrehozásán és sikeres működtetésén is fáradozott. Segítette a Pesti Női Gyámintézetet, amely oltári eszközök, kelyhek, kannák, paténák (kehelytartók) beszerzésére és egy-két szegény gyülekezet istápolására vállalkozott. Jóságos atyaként patronálta, nyílt tiszta szívvel és kétségbevonhatatlan segítőszándékkal rendszeresen látogatta az Országos Protestáns Árvaház 60 árváját; hosszan elbeszélgetve velük, személy szerint ismerve gondjaikat, fájdalmaikat. Körükben örömmel vállalt mindennemű belmissziós szolgálatot, házi rendezvényeiken szeretetvendégségeiken mindenkor megjelent, s ha úgy kívánta a sors, érdekükben szívhez szóló előadásokat, okos és célirányos erkölcsi tanításokat, beszédeket tartott. Megszervezte azt a magyar gyülekezetek tőkéjének gyarapítására szánt, 10.000 forint értékben kibocsátott un. jelszó-alapítványt, amelynek 1,5,10 forintos szelvényeit alkalmanként ő maga is terjesztette és forgalmazta. 1873-ban, nem sokkal azután hogy a püspökségről lemondott, örömmel nyújtott segédkezet a Ruttkayné Kossuth Lujza amerikai tapasztalatai alapján létesített Tabitha egylet megszervezéséhez. (Alapszabályát Székács halála után, 1877-ben erősítette meg a belügyminisztérium). Ez a szegény özvegyek gondviselője - a joppéi „ tanítványi asszony" Tabita nevét viselő 104