Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

buzgó csoport (Tabita „gazdag vala jócselekedetekkel és alamizsnákkal")/ ez a pesti Deák téri egyház pártfogását élvező kis egyesület, amelynek tagjai a „ főgimnáziumi épület II. emeletén lévő helyiségben" a téli hónapokban hetenként egyszer azért gyűltek össze, hogy a maguk gyűjtötte pénzen megvett ruhaanyagot megvarrják és az egyházközség szegényeihez eljuttassák, Székács meleg szívéhez, érzés- és gondolkodásmódjához roppant közel állt. Nagy kár, hogy a váratlan korai halál megakadályozta gyümölcsözőnek ígérkező kapcsolatuk elmélyülését. Régi álma valósult meg az egyházi közigazgatás rendjére vonatkozó kánokok: az un. Bányakerületi Utasítások összeállításával és kiadásával. Ezt allO oldalt kitevő egyházjogi és egyházkormányzati előírásokat irányelveket összesítő, sok külső és belső munkatárs közreműködésével készült kézikönyvet több éves munka (többszöri „bizottmányi átdolgozás" és esperességi vita) gyümölcseként 1871. szeptember 30-án szentesítette a kerületi gyűlés. Széles alapokra helyezte ez a korszerű szabálygyűjtemény az egyházi és gyülekezeti élet és munka rendjét, az egyes tisztségviselők jogait és kötelességeit, az egyházi hierarchiát - az intézmények, testületek, választott vezetők alá- és fölérendeltségi viszonyát, kezdve a presbitérium és a helyi közgyűlés szerepével, folytatva a gondnok és az egyházfi munkaköri teendőinek az összegezésével, a segédtanítók, elemi iskolai tanítók, levita-tanítók, tanárok, „segédpapok" és papok kötelmeivel, azoknak esperességekkel, egyházkerülettel szembeni jogaival és kötelességeivel, egészen az egyházkerületi, zsinati vezetők: levéltárosok, püspökök, egyházi és világi vezetők - főgondnokok stb. törvényadta jogaiig és feladataiig, befejezve az egyházi perrendtartási szabályok és ügyintézési módok ismertetésével. Nagy hiányt pótolt ez, hiszen az egyházi közigazgatás kánonjait még az 1791-es zsinat hozta, de hivatalos elismerésére és szentesítésére nem került sor, akárcsak az 1803 januári besztercebányai határozattal alkalmazott Utasításoknak. A gyakran észlelt rendszertelenség és eszmei bizonytalanság megszüntetése és az elavult formák kiküszöbölése céljából ezért az ügyintézés módján és formáján gyökeresen és haladéktalanul változtatni kellett. Kisebb értékű közgyűlési határozatoktól semmiképp sem lehetett egyöntetű értelmezést, kedvező eredményt várni és remélni. Székács már a 40-es években sürgette egy korszerű ügyintézés és egyházi rend normáit meghatározó egyetemes szabályzat megfogalmazását és alkalmazásának kötelezővé tételét. Megvalósítani azonban sem akkor, sem a pátens-harcok szorongató próbatételei idején nem lehetett. Későbbre kellett halasztani, és csak püspöksége alatt vághattak bele. Végül ez a szigorú logikával szerkesztett, stiláris szempontból jól kisimított, egységes hatású mű lett Székács élete alkonyának leghasznosabb és legértékesebb alkotása. 105