Elek László: Székács József 1809–1876 – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 6. (Gyula, 1994)

IV. „Az ország papja”

más bestiák". Innen merítve erkölcsi erőt és elvi bátorságot, írta meg és adta ki 1856-ban magyarul és németül egyaránt - németre teológiai tanártársa: Hunfalvy Pál fordította le - Igénytelen véleményekaka evangéliumi egyház ügyeinek igazgatását tárgyazó munkák című vitairatát, majd 1860ban a protestáns pátens tézisei ellenében - mindenekelőtt a külföldi és hazai evangélikusok okulására és reális helyzetértékelése végett - A magyarhoni ágostai és helvét hitvallásúak szabad és nyilvános vallásgyakorlatát biztosító törvényeket, mind a két nyelven. Bátran kiállt az autonómia, az önkormányzat védelmére az uralkodó politikai hatalom vezetőivel szemben is. Először Zimmermann miniszteri tanácsossal közölte megmásíthatatlan véleményét, amikor a pesti teológia ügyében az őszi hónapokban nála járt, s az néhány mondat elhangzása után azt tudakolta: „ Mily benyomást tett a pátens a magyarhoni evangélikus egyházban, s van-e rá kilátás, hogy elfogadtassék?". Ekkor ő először a kérdésre kérdéssel válaszolt: „Mindenekelőtt azt kérdezem, törvény-e a pátens, vagy még csak törvényjavaslat?". Amikor aztán azt a felvilágosítást kapta, miszerint „a pátens törvény, mely úgy, amint van, végrehajtandó és követendő minden paragrafusaiban", megköszönvén az őszinte „nyilatkozatot", amely „eloszlatott lelkében minden homályt", ekként tett bizonyságot elveinek szilárdságáról: „Uram, ha a pátens törvény, én el nem fogadom soha, még ha az egész egyházban magam állanék is véleményemmel; mert én mindörökké tagadom az állam azon jogát, hogy az egyház megkérdezése és beleegyezése nélkül törvényt hozhasson az egyház számára". Nem sokkal később hasonló helytállást tanúsított a protestáns küldöttség tagjaként Bécsben (1860. jan. 24-26.) Rechberg miniszterelnökkel szemben is. Ekkor a bécsi udvar és a magyar protestánsok pátenssel kapcsolatos ellentétes nézőpontjára világított rá, és a kormányfő azon állításával szemben, hogy a nyílt levél - pátens csupán forma, azt fejtegette érveivel: a „kormányra nézve forma talán, de a protestánsokra nézve lényeg", majd pedig leplezetlen őszinteséggel arra is rávilágított: „honnan a protestánsokban a kormány iránt a bizalmatlanság". Szuggesztív egyénisége és jól időzített, éles logikájú felszólalása oszlatta el a kételyt 1859. december 13-án a pesti esperességi gyűlés tagjaiban, és tette egyértelművé, pozitívvá állásfoglalásaikat. Makulátlan tisztaságú neve és erkölcsi feddhetetlensége révén lett vezéregyénisége a két nappal később feszült légkörben, kínzó félelmek között tartott - a rendőrség által feloszlatott - kerületi gyűlésnek is. A kormány, amely Bach távozása után is még a régi reflexekkel irányított, s meg akarta őrizni tekintélyét és hatalmát a lázongó, már-már minden ellen tiltakozó, bizalmatlan tömegek fölött, kétségbeesett elszántsággal küzdött a gyűlés 99