Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A „Cabiansky Kalendár” jelentősége az alföldi szlovákság életében

f) Elbeszélések, mesék Az előző pontban tárgyalt költői írásokkal nagyjából azonos mennyiségű szépprózát is közölt a naptár, elbeszéléseket, meséket. Igaz, jó ideig, egészen 1935-ig kizárólag idegen klasszikusoktól valókat. Bőven képviselt Aesopus, Andersen, az oroszok közül Tolsztoj, Csehov, Orlov, Turgenyev, s a keleti mesék sem hiányoznak. A dán és orosz eredetű anyagot a szerkesztő Szeberényi Lajos fordította szlovákra. A népi írók, akik verseikkel már 1931-ben feltűntek a naptárban, prózai írásaikkal csak jóval később jelentkeztek. Úgy látszik, ez volt számukra a nehezebb terrénum. A jeget itt is a békéscsabai Ján Gerci törte meg 1936-ban Júda a husi (Juci és a libák) c. elbeszélésével. Vele egyszerre próbálkozott prózával a medgyesegyházi Ondrej Kokavec is a Nem mindenki Jabno Petrina c. írásával, melyben egy pesti utazásának élményeiről számol be. Úgy látszik, csak a kezdet volt nehéz, mert ettől kezdve évről-évre találkozunk Gerci és a többi népi író prózájával, így pl. a tótkomlósi Pavel Paulik, az O.V. néyjelzésű Ondrej Vajda, az ugyancsak komlósi Ondrej Kulik, főleg pedig a pitvarosi Stefan Hudák írásaival. Ezeknek az elbeszéléseknek a zamatát az adja meg, hogy szerzőik nem kiagyalt témákat dolgoznak fel, hanem vagy a maguk élményeit, vagy a nép ajkán élő történeteket, mondákat írták meg, tehát oly anyagot, mely az alföldi szlovákság véréből - húsából való. [...] g) Alföldi szlovák népi figurák Minden nép körében, sőt minden vidéken találhatók különleges emberek, népi figurák, akik valamiről híresek, beszéltetnek magukról. Az egyik azért, mert másoknál ügyesebb, sok mindenhez ért, tehát úgynevezett ezermester, a másik éppen fordítva, azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy a rendes, az átlag embernél ügyetlenebb, kétbalkezes, nevetséges figura. Ilyen jellegzetes alakjai természetesen voltak az alföldi, közelebbről a Békés megyei szjovákságnak is, mi azonban most mégis kizárólag csak azokkal foglalkozunk, akiket a Cabiansky Kalendár írói tűztek tollhegyre, akikről tehát olvashatunk a naptárban. Említsük meg közülük elsőnek a békéscsabai Kovács-apókát, az ezermestert. "Ha egy nagyvároslakó külföldi meg akar ismerkedni a békéscsabai tanyai élettel, menjen Gerendásra, a Kovács-tanyára. Ez a gazda arról híres az egész környéken, hogy házában semmi olyat nem találhatunk, ami ne az ő kezemunkája volna. Tőle ugyan az összes asztalos, ács, kőmíves, ablakos, órás, gépész, kovács és lakatos éhenveszhetne. Mesterembert csak akkor bocsát a házába, ha vendégként érkezik. - Ki építette ezt a tanyát apóka? - kérdeztem. - Én, felelte nagy önérzettel. Bárhová tekintünk, minden tárgyon ott láthatjuk az ő különleges, eredeti egyéniségének a pecsétjét. Az egyik sarokban bőgőt látunk, nagyot és kicsit, cimbalmot, tamburákat, flótákat, a falra akasztva 6-8 hegedűt. - Ez mind az én munkám - jegyzi meg szerényen. - Kocsmába nem járok, nem iszom, ezeket azért készítettem, hogy ha fiatalok jönnek hozzám, legyen mivel szórakozniuk. Ezzel is elvonom őket a kocsmázástól. A másik falon csupa órát látunk. Minden ismerőse hozzá adja óráját javításra. Persze, nem pénzért végzi ezt a munkát, hanem szívességből. Ahogy ő fejezi ki magát: 92