Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása

madjuk magát az alaptőkét."

76 1889 és 1913 között összesen 1.390.525 személy vándorolt ki Magyarországról.

77 Legnagyobb mérvű volt a mozgalom 1910 táján, amikor elérte az évi kétszázezres számot. Vajon mik voltak ennek a betegségszerű kivándorlási láznak a kiváltó okai? Egyes régmúlt korokban politikai és vallási okok késztettek egyeseket és tömegeket hazájuk elhagyására. A 20. század elején azonban már kizárólag gazdaságiak. Nálunk is: a rossz megélhetés, munkanélküliség, ismétlődő aszályos esztendők, filoxera pusztítása, gyáripar hiánya, mezőgazdasági gépek elterjedése stb. Természetesen, nem kizárólag ezek az okok hatottak közre, sokaknál egyszerűen a pénzszerzés, meggazdagodási vágy játszott szerepet. A legdöntőbb tényező mégis a munkanélküliség.

78 Mint már említettük, a kivándorlási láz kezdetben inkább csak a Felvidéken tombolt, később azonban átterjedt az Alföldre is. Érdekes, hogy Békés megye ebben a mozgalomban aránylag gyengén képviselt. Szabolcsban az 1905. évtől kezdve évi 4000, Szatmárban évi 3-4000, míg Békésben átlagban mindössze 400 az egy-egy évre eső kivándorlók száma. Békés megyéből 1899 és 1913 között összesen 5360 lélek vándorolt ki. Nagyobb, időnként 200 személyt is meghaladó tömeg leginkább Endrődről, Orosházáról, és főként Békéscsabáról távozott, az utóbbiból különösen is a szlovák ajkú lakosság.

79 A földbirtokviszonyok aránylag szerencsés alakulása ellenére Békéscsabán is egyre nyomasztóbbá vált a század elején a munkanélküliség. Szomorúan híres volt az ú.n. "Köpködő", az akkor csirkepiaci (ma Hunyadi tér) embervásár. A napszámos férfiak százai álldogáltak naphosszat a Csirkepiacon, egymásnak panaszkodva, pipázva köpködve várták, hogy jöjjön egy-egy gazda, vagy bármely más munkaadó, aki néhány napra, vagy talán csak néhány órára munkába hívja őket nyomorúságos pár fillérért. A mai kor gyermeke el sem tudja képzelni azt a megalázó állapotot: erős, egészséges emberek napról-napra, évről-évre utcán ácsorogva lesik, hogy valaki megszólítsa és munkával kínálja őket. Ebből a megalázottságból akartak kitörni azok a békéscsabaiak is, akik az első világháború előtti időben az Amerikába vándorlás útját választották. Hogy Békéscsabáról hányan vándoroltak ki, azt pontosan megállapítani nem állt módomban, a korabeli okmányok hiánya miatt. Megközelítő képet mégis kaphatunk a Békés megyei alispáni jelentések adatai alapján. A Békés megyei kivándorlás az 1906. és 1907. években volt a legnagyobb méretű. Ebben a két évben Békés megyében összesen 2663 kivándorlási útlevelet adtak ki, /ö Szeberényi L. Zs. 1907. 63. 77 St. Közi. 67/14. 78 Uo.67/8. 79 St. Közi. 67/64. Ennek a Békés megyei megmozdulásnak volt az általános okokon felül egy speciális, helyi oka is. 1906-ban az egész országban, különösen is azonban Békés megyében soha nem látott jó termés volt. A munkások éppen ezért kevésnek tartották a nagybirtokokon végzett aratásoknál a szerződésben számukra biztosított hányadot, több helyen sztrájkba léptek. A hatóság ezeket a szrájkokat elfojtani igyekezett; csak magában Békés megyében ekkor 873 mezőgazdasági munkást ítéltek el, összesen 13.668 napra. 74