Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
Ezen a tipikus békéscsabai tanyavidéken az evangélikus egyház három tanyai iskolát épített. A telekgerendásit (ma Csorvás-alsó) 1891-ben, a nagymegyerit (Szluka féle iskola) 1892-ben, és a sopronyi új iskolát 1938-ban. Az iskolák államosításáig ez iskolákban is az ott működő egyházi tanítók végeztek minden vasárnap szlovák nyelvű istentiszteletet, illetve 6-8 hetenként a tanyai lelkész. Az államosítás óta Telekgerendás tanyavilágában a békéscsabai lelkészek négy állami iskolában tartanak hat hetenként szlovák és magyar nyelvű istentiszteleteket. Telekgerendás faluban 1962-ben szép, emeletes, központi állami iskola épült. A község határának nagy része a telekgerendási állami gazdasághoz tartozik. Az állami gazdaság területéről az eredeti paraszti lakosság nagy számban elköltözött és részben az új faluban épített magának házat, részben pedig behúzódott Békéscsabára. Az ott élő evangélikusok a szokott csabai nevek viselői, hiszen törzsgyökeres békéscsabaiak nagy többségükben. Egyházilag nincsenek külön megszervezve. Munkát! Kenyeret! (Az amerikai kivándorlás) [„.] A századfordulón Békéscsabán és környékén is történtek parcellázások. Szép új községek alakultak: Csorvás, Kondoros, Medgyesegyháza, Gerendás. Ebben az időben Békéscsabán megszűnt az utolsó nagybirtok is és az óriási határ teljesen a földet művelő parasztság kezére jutott. E parcellázások és helyi telepítések a föld nélküli parasztproletárság problémáját mégsem oldották meg, mert az eladásra kerülő földeket nem annyira a nincstelen földmunkások, mint inkább a már valamelyes földdel addig is rendelkező parasztok kapták. Sőt, a nagybirtok megszűntével az agrárproletárok helyzete bizonyos tekintetben még súlyosabbá vált, mert nem lévén nagybirtok, nem volt munkaalkalom sem, a mezőgazdasági gépek elterjedése pedig még inkább növelte a munkanélküliséget. 75 A lassan fejlődő ipar sem volt képes az egyre szaporodó agrár proletárságot foglalkoztatni. Átfogó, bátor földbirtokreform lett volna szükséges, mely nem kíméli a hitbizományokat és a r.k. egyházi birtokokat sem. Ilyen általános földbirtokreformot sürgetett egyebek között az Áchim L. András szervezte békéscsabai földmunkásmozgalom is. [...] Az általános földbirtokreform elmaradt, a munkanélküliség nőttön-nőtt, a munkanélküli agrárproletár számára nem mutatkozott semmiféle más kiút a nyomorúságból, mint az Amerikába való kivándorlás. Az Amerikába való kivándorlás hazánkban már az 1880-as években megindult. Előbb csak a felvidéki megyékből, később az ország minden részéből és minden népfajból. Ez az elvándorlás lassan-lassan katasztrofális méreteket öltött. 1905-ben pl. a kivándorlók száma már 40.000-el múlta felül a természetes szaporulatot. Erről a helyzetről írja egyik egykori egyházi írónk: "Nem kamatokból élünk, hanem megtá75 Tibori 32. 73
