Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása
A község és benne az evangélikus gyülekezet hamar felvirágzott. Az első rendes tanítójuk Deme Sámuel volt (1845-1850), aki levitaként kereszteléseket és temetéseket is végzett. Az első lelkész Gally Pál 1850-1859-ig. A templom felszentelése 1864. nov. 6-án történt. Ambrózfalva nem hiába volt a nép tudatában Malá- Caba, mindvégig szoros kapcsolatot tartott a kibocsátó nagy gyülekezettel. Látni abból is, hogy papjai közül többen mentek Békéscsabáról, így Kertész-Komlóvszky Ferenc, aki békéscsabai segédlelkész volt előbb, a békéscsabai születésű Mekis Ádám (1938- 1942-ig), aki szintén a békéscsabai kápláni állásból került oda, majd Ambrózfalváról vissza Békéscsabára rendes lelkésznek; a jelenlegi ambrózfalvai lelkész Jeszenszky Tibor (1951 óta) ugyancsak előbb a békéscsabai gyülekezet hitoktató lelkésze volt. Ambrózfalva egészen a lakosságcseréig megtartotta tiszta evangélikus és tiszta szlovák jellegét. 1928-ban a községnek 1055 lakosa volt, ebből magyar 29, szlovák 1026; vallás szerint pedig 10 róm.kat, 2 gör.kat. 11 ref. és 1032 evangélikus. 24 A lakosságcsere során a község lakóinak nagy része kitelepült, helyükre Sziovenszkóból rk., ref. és részben evangélikus magyarok jöttek. Jelenleg a község lakóinak száma 699, az evangélikusoké mindössze 400. Az istentiszteletek a lakosságcsere óta felváltva magyar és szlovák nyelven végeztetnek. b) Nyék - Kisnyék [...] A Sarkadhoz tartozó Nyék-puszta gróf Almássy Kálmán birtoka volt az 1860as években, aki akkor - más földbirtokosok példáját követve - elhatározta, hogy birtokán bevezeti a jól jövedelmező dohánytermesztést. Ehhez azonban hozzáértő és ugyanakkor becsületes munkásokra volt szüksége. Ilyeneket kapott az 1866. évben odatelepült békéscsabai szlovák ajkú evangélikus családokban, akik Nyéken több évtizeden át virágzó szlovák evangélikus települést, filiát alkottak. A megtelepedés és egyházi szervezkedés körülményeire világos fényt derít az alábbi, Haan Lajos békéscsabai evangélikus lelkészhez intézett levél. "Nagytiszteletű Úr! Gróf Almássy Kálmán úr őméltóságának úgynevezett s a Sarkad mezőváros területéhez tartozó nyéki pusztájában 63 család telepedvén meg, egy lelkésznek körünkben létele nélkülözhetetlen szükségünkké vált. Melynek érzetétől áthatva gyülekezetünkben egyetemesen határozattá emeltük egy valódi lelkészi helyettesnek, ki gyermekeink tanítását s nevelését is kötelességei és teendői közé számítaná, kikérését és felfogadását. A lakosság a maga részéről a helyetteslelkész évi fizetéséhez a következőkkel ígért járulni u.m. házanként két-két véka búza, és egy-egy osztr.[ák] értékű forinttal, mit a mélt.[óságos] Uraság segélye reménylhetőleg nevelni fogván, az ezen hivatásssal egybekötött stoláris jövedelemmel tűrhető állást biztosít. Mi tehát alólírottak, úgy is mint többi lakostársainknak, mint küldőinknek megbízottai, a legmélyebb alázattal vagyunk bátrak a n[agy] tiszteletű úr kegyes pártfogását kikérni s esedezni az iránt, hogy a kitűzött czélra részünkre egy, hivatásának megfelelő egyént szerezni s az egyházi hatóság helybenhagyása mellett közibünk kiküldeni méltóztassék, a legmélyebb tisztelettel maradván a ntiszt. úrnak Sarkadon Maius 10. 1866. észt. legalázatosabb hívei s szolgái: Koszecz György Vermes 23. 58
