Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai evangélikus szlovákság szétrajzása

badító császári seregnek átadnia. Ez 1695. január 12-én történt. Ekkor szabadult fel a 129 évig tartó török uralom alól Békés megye.

1 De milyen Békés megye volt ez? Elvadult, kietlen pusztaság. Linder Keresztély Ferdinánd, az udvari kamara tisztartója, aki bejárta az egész vidéket, jelentésében a Gyulaváritól Szentandrásig terjedő minden helység neve mellé odajegyezte: lakatlan pusztaság; kivéve az egy Békést, ahol 10 (tíz) lelket talált.

2 A régi birtokos családok a vidékről eltűntek, némelyek kihaltak, mások nem tudták egykori birtokaikra vonatkozólag tulajdonjogukat hitelesen igazolni. így a törökvilág megszűnte után egész Békés megye kincstári birtokká lett.

3 Ember nélkül azonban ez a lakatlan pusztaság mit sem ért. Sürgős feladattá vált a megye benépesítése. 1717-ben három felvidéki szlovák férfi: Duna János a Nyitra megyei Újfaluból, Szekerka János a Nógrád megyei Várkútról és Valent Jakab a Hont megyei Csaliról megjelent a szegedi kamarai igazgatóságnál és engedélyt kért arra, hogy Csabán családjával, rokonságával letelepedhessék. így indult meg a felvidéki szlovák evangélikus lakosoknak több, mint egy évszázadig tartó letelepülési mozgalma vidékünkön.

4 Ez a mozgalom még nagyobb lendületet vett, amikor III. Károly az 1722. okt. 5-én kelt adománylevéllel egész Békés vármegyét Harruckern János György cs.kir. alezredes, hadélelmezési biztosnak adományozta.

5 Az elkövetkező években és évtizedekben a felvidéki szlovák evangélikusoknak valóságos áradata indult meg Békés megye s egyben Békéscsaba felé is. Vajon mi volt ennek az oka? Az ok legalábbis kettős volt. A felvidéki evangélikus jobbágyok mindnyájan "örökös jobbágyok" voltak, akiknek semmiféle reménységük sem lehetett sorsukon enyhíteni. Itt pedig "taksás" jobbágyokká, szerződéses jobbágyokká váltak, akik nem voltak uraik kénye-kedvének kiszolgáltatva, hanem a kötött szerződés pontosan megszabta jogaikat és nem túlságosan terhes kötelességeiket.

6 Az idetelepedés másik oka pedig vallási volt. Egyes felvidéki r.k. földesurak birtokán az evangélikus jobbágyokat vallásuk miatt zaklatták, katolikus hitre téríteni akarták, itt pedig, az újra benépesülő Alföldön egyházilag is szabadon szervezkedhettek. A Békés megyei telepesek földesura, báró Harruckern János György máskülönben is korát megelőző, igazi toleráns ember lehetett, aki becsületes munkát végző szorgalmas jobbágyait védelmezte, mind a r.k. főpapok, mind pedig a világi hatóságok képviselőinek vallási bizottságával szemben. Békés vármegye milleneumi történetírója meg is jegyzi, hogy Békés vármegyében, melynek egész újabbkori történetét a szabadelvűség jellemzi, az evangélikusok tulajdonképpen "törvényellenesen" élveztek szabad vallásgyakorlatot és építettek annak idején szilárd anyagból templomokat.

7 1 Márkus 70. (Harsányi) 2 Uo. 70. 3 Haan 1870. 36. 4 Tibori 24. 5 Haan 1870. ,40. 6 Márkus 76.(Harsányi) 7 Márkus 103. (Szeberényi L. Zs. 1936/2.) 50