Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A Békéscsabát alapító Nógrád megyei telepescsaládok házassági kapcsolatai egykori szülőföldjükkel a letelepedés utáni időkben

A BÉKÉSCSABÁT ALAPÍTÓ NÓGRÁD MEGYEI TELEPESCSALÁDOK HÁZASSÁGI KAPCSOLATAI EGYKORI SZÜLŐFÖLDIÜKKEL A LETELEPEDÉS UTÁNI IDŐKBEN* Haan Lajos: Pämethnosti Békés-Cabánske c. Pesten, 1866-ban már második kiadást megért alapvető helytörténeti művecskéjében 13 felső-magyarországi vármegyét és területükön fekvő 110 oly helységet nevez meg, amelyekből telepesek érkeztek Békéscsaba megalapítására, illetve a későbbi évtizedekben már továbbfejlesztésére.

1 E felső-magyarországi vármegyék a következők: Abaúj, Árva, Bars, Borsod, Gömör, Heves, Nagy- és Kishont, Liptó, Nógrád, Nyitra, Sáros, Túrócz és Zólyom. Az emberben önkéntelenül is oly gondolat támad, hogy e távoli vidékekről Békéscsabára költözött telepeseknek azonnal megszűnt minden kapcsolatuk a szülőföldjükkel és ottmaradt rokonságukkal. Indokolná ezt a kapcsolat-megszakadást a nagy távolság és az akkori nehéz közlekedési viszonyok, továbbá az a körülmény, hogy a békéscsabai telepesek nagyrészt szökött jobbágyok voltak, akiknek nem volt tanácsos egykori földesuraik birtokán mutatkozni, egykori gazdáik szeme elé kerülni. Azután pedig azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a telepeseknek új lakóhelyükön alapjaitól kezdve kellett új életüket kiépíteniök, házat emelni, gyepet feltörni, mocsarat szárítani, jószágállományt fölnevelni és itt is jobbágyok lévén, természetesen az őket befogadó új földesuraiknak is szolgálniuk kellett. Egyszerűen nem lehetett idejük és módjuk hetekre terjedő távollétre, rokonlátogatásra, vendégeskedésre. Jó ideig magam is ezen a nézeten voltam. Azonban nemrég a Békéscsabai Evangélikus Gyülekezet Levéltárában százszámra menő keresztlevélre

2 akadtam, amelyeknek szinte mindegyike 20 év körüli fiataloké s így nyilvánvalóan házasságkötés céljára állították ki ezeket az iratokat. Nagy meglepetéssel vettem észre, hogy e keresztlevelek között bőven akadnak olyanok is, amelyeket azon helységek lelkészi hivatalai adtak ki, amely helységekből jöttek a Békéscsabát alapító telepes jobbágyok. A dolog tehát valószínűleg úgy áll, hogy a Békéscsabára érkezett felvidéki telepesek kapcsolata és érintkezése származási helyükkel és az ott maradt népességgel egyáltalában nem szakadt meg letelepedésük után, sőt, gyermekeik, unokáik összeházasodása által tovább is folytatódott, részben erősödött. * A tanulmány 1973-ban készült 1 46-55. o. 2 Bcs. Ev. Lt. - 1-e-l, 2. 41