Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

esperes háta mögött állva mutat magára, hogy mondja a tanuló: "az ember"! De a fiú elértette a mutogatást és hangosan válaszolt: - A mi tanító urunk! - Hát igen kisfiam, helyesel az esperes úr, a ti tanító uratok is. Hanem mi a ti tanító uratok? Erre a fiúcska bátran rávágja: A mi tanító urunk szabó!] A pipa A pipa a múlt század férfiainak elmaradhatatlan, hűséges társa. A férfiember azzal kelt, azzal járt, azzal feküdt le. Rászoktak a pipára nagyon a csabai szlovák parasztok is. ők általában rövidnyakú, egyenesen felálló, három krajcáros, vörös agyag, kivételesen fekete agyag pipát használtak sárgaréz kupakkal. Hozzá a rövid szárat maguk vágták olyan vesszőből, melynek bele van. Azt megtüzesített dróttal kiégették, kifúrták s kész volt a pipaszár. A pipát télen zsebben, nyáron hátul, a gatya korcába eresztve hordták. A dohányt hólyagból készített zacskóban tartották. A csabai parasztnak annyira életéhez tartozott a pipa, hogy ha nekiöltözött azzal a céllal, hogy bemenjen a városba, az utolsó szava az volt: - Asszony! Add ide a pipámat, hogy ne menjek az utcán, mint egy disznó! [...] Királylátogatás Békéscsabán A kilencvenes években nagy fegyvergyakorlatra készültek Borosjenőn és környékén. A király is jelen lesz. Az udvari vonat minden megyében megáll s a király szemlét tart s fogadja a küldöttségeket. Ki is volt adva a kamarilla parancsa, hogy a nagyon csökkenő fejedelmi tekintély emelésére "a nép" részvételét kell minél nagyobb számban biztosítani a küldöttségekben. A magyar kormány is ilyen irányban utasította alárendeltjeit. Békéscsaba is útba esett. Ki képviselje a népet? Senki más, mint Maczák Likerecz György, a község nagynevű bírája. Meg is kezdődött az oktatás, miként kell majd viselkedni, beszélni, illetve csak felelni - ha kérdezik. Az oktató Korossy László főjegyző volt. Az eredmény, mint a következőkben láthatjuk - nem is maradt el. Megáll az udvari vonat. I. Ferenc József ruganyos léptekkel száll le szárnysegéde és a honvédelmi miniszter kíséretében. A főispán fogadja, majd gyorsan a csoportokban álló küldöttségekhez lépnek. Minthogy az uralkodó is megkapta az irányítást, hogy főként a néppel foglalkozzék, a frakkos urakat semmibe véve egyenesen Maczák Likerecz Györgyhöz lép. A főispán bemutatja őt a királynak: - Maczák Likerecz György, Békéscsaba nagyközség bírája. Maczák Likerecz György illendően a kezét nyújtja a királynak, de legelébb köszön: - Jóv napot kévánom! A király: - Tutyák matyarul? Bíró: - Tugyung minyájan! Király: - Hol lakják? Bíró: - Vározsban izs tanyán! 292