Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

Király: - Mit szokták csinálni? Bíró: - Vasárnap kimegyönk tanyára, szombaton hazagyüvöng izs haluskát eszöng! Király: - Szép, szép! [...] Községi élet Békéscsaba hosszú időn át nemcsak hazánknak, de egész Európának is legnagyobb faluja, községe volt. Hiszen pl. 1910-ben már 42.599 volt lakosainak száma s még mindig csak egyszerű nagyközségként a községi bíró és a községi főjegyző jogara alatt élte életét. Ez élet központja a községháza volt, mozgató, vagy hátramozdító tényezői pedig a községi tisztviselők. Csaba életének ebből a területéből villant fel előttünk valamit az e fejezet alatt következő néhány történet. [...] A potya-bor A községi esküdtek unalmukban sokszor versenyeztek egymással, ki tud szebben írni? Albrechtovics Guszti községi írnok sokat tartózkodott az esküdtek szobájában, mert gyakran előfordult, hogy egy-egy gavallér esküdt, vagy hazulról, vagy a kocsmából néhány liter bort hozatott fel, hogy kissé felviduljanak. Egy délután, úgy hivatalzárta előtt bejön a hajdú egy tízliteres demizsonnal s jelenti, hogy bort hozott az esküdt urak számára. Csak annyit árult el, hogy egy ismeretlen ember hozta. Persze, Albrechtovics Guszti is ott volt s legjobban kivette részét az áldomásból. A hajdú is alaposan felöntött a garatra. Volt már esti kilenc óra, mire hazavergődtek. Gálikné így fogadja az urát: - Dost zavela ste bangázovali, hádan ste aj v krcme boli? [Jó sokáig el volt, talán még a kocsmába is bement?] - Ale, ved volak nán poslav 10 litrov vína, tak sme to cickali. [Ugyan, valaki küldött nekünk 10 liter bort, hát azt szopogattuk.] - Co? Volak? Ved tu bov hajdúk s vasin pismon, zeby son van dala za ten krcach víno! [Mi? Valaki? Hiszen itt járt a hajdú a maga levelével, hogy adjak neki egy korsó bort!] - Hij! Fene ich zedov! [Hű! A fene egye őket!] (A ravasz Albrechtovics Guszti a Gálik névaláírásával ellátott üres papírra vetette oda a borkiadási rendelkezést s még a község pecsétjét is ráütötte, hogy hitelesebbnek tűnjék az asszony szemében.) Borszakértők Dr. Sailer Vilmos apja mészáros volt (ezért is nevezte el Áchim L. András Sailer Vilmost "Ben Mäsjar"-nak). Népszerű ember volt, esküdtnek is megválasztották. Az esküdtek szobájában nagy vita folyik a borról. Mindenki szakértő. Sailer hallgat, majd hazaindulás előtt így szól: - Podte ko mne, kostujte moje víno! [Gyertek hozzám, megkóstolni a boromat!] Elmentek. Sailer kihoz egy kancsó bort, tölt. ízlelik. Jönnek a szakértő vélemények: - Dost slabvo! [Elég gyenge!] - Ako coby málo smrdelo so sudom! [Mintha kicsit hordószaga lenne!] 293