Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

Az anyag elrendezése Városunk ma is még kétnyelvű, magyar és szlovák. Fokozott mértékben volt az a múltban. Ezért a Vidám Csaba - Veselá Caba történeteinek is csak egy része magyar, másik része szlovák, vagy - tipikusan "csabai módon" - magyar és szlovák keveréknyelvű. Ez nehézzé tette számomra a gyűjtött anyag összeszerkesztését. Ugyanis, ha tisztán magyar nyelven közlöm az anyagot (lefordítva a szlovák részeket), akkor a történetek, mesék sokat veszítenek eredeti zamatukból. Ha pedig csak eredeti formájában hozom az anyagot, meglehetősen sok szlovák nyelvű résszel, akkor a szlovák nyelvet nem beszélők nem tudnak mit kezdeni vele. Azt a (kétszeres munkát jelentő) megoldást választottam tehát, hogy az egész anyagot két vonalon futtatom. Egyrészt a történeteket, meséket abban az eredeti formájukban hozom, ahogy azokat találtam, tehát vegyesen magyar, szlovák, illetve keverék nyelven. Ez az első példány. (Itt a szlovák szövegeket - amennyiben úgy hangzottak el - csabai dialektusban közlöm.) Azonban, hogy a szlovák nyelvet nem beszélők is megismerkedhessenek a teljes gyűjtött anyaggal, megszerkesztettem egy tisztán magyar nyelvű példányt is, melyben magyarra fordítva hozom a szlovák szövegeket. Úgy érzem, hogy ez szükséges. Nem kétséges azonban, hogy az eredeti formájú, vegyes nyelvű közlés "az igazi", ez őrzi hívebben a hamisítatlan ízt, ebben találjuk a történetek és mesék valódi "csabai" zamatát. * * • A régi Csaba Jegyzőkönyvekből, régi kiadványokból s főként Haan Lajos kézirataiból került elő az e cím alá foglalt néhány történet. Elszórt mozaikdarabok ezek, nem illeszthetők össze egységes egésszé, így egymás mellé állítva mégis valamelyes képet adnak nekünk a régi Csabáról, annak életéről, sokszor talán különös, nekünk mégis kedves embereiről - eleinkről. Sok fej egy kalap alatt A törökdúlás utáni Békéscsabát újjáalapító lakosság több megyéből és több, mint száz községből verődött össze. Érthető módon ahány helyről jöttek, annyi felé húztak, egymással is, vezetőikkel is örökösen civakodtak. Az első lelkészeknek is sok bajuk volt a csabaiakkal s belefáradva a küzdelembe hamarosan továbbálltak. (Suhajda, Szalay, Burian.) Az 1744-ben lelkésszé választott Tessedik Sámuel idejében is még zúgó-forrongó méhkashoz hasonlított Csaba népe. Tessedik azonban vaskézzel rendet teremtett, a sokféle néptöredékből egy egységes népet formált, amint Haan Lajos szellemesen megjegyezte: Tessedik a sok fejet egy kalap alá szorította. Gyurcsek András (1780 - 1798-ig csabai pap) nőtlen lévén, unalmában sokszor 288