Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Vidám Csaba

nem tudott mihez kezdeni, ezért magához szoktatta a tanítókat esti kártyázásokra. Mégis, hogy munkájában ne zavarják őt, udvara közepére egy harangocskát állíttatott s ha elvégezte napi munkáját, ő maga meghúzta a harangot. Ez volt a jel, hogy most már szabad s e jelre aztán jöttek is hozzá a tanítók a megszokott kártyapartira. Kutyakedvelő pap Ugyanez a Gyurcsek András nagy kedvelője volt a kutyáknak. Tele volt velük az udvara, mindig maga etette őket. Ha valamelyik megdöglött, bőréből csizmát varratott magának. Tudvalevő azonban, hogy a kutya szereti a kutyabőrt levizelni s egyszer Gyurcsekkel is megtörtént az a skandalum, hogy a temetésen egy kutya hozzá sompolyogva az egész halotti gyülekezet szemeláttára lábát "lepeselte". Helyes felelet Drozdik Sámuel (1773-1785-ig csabai pap) morvaországi születésű volt s csehes dialektusban prédikált. Jellegzetessége volt egyebek között, hogy szónoklatai közben százszor is elmondta e szavakat: "anebr^ toí". Történt, hogy egy kovácsműhelyben lévén, nézte a kovácsot, mint üti a vasat. - Mondja meg nekem Majszter Uram, miért cifrázza úgy az ütéseket? Néha nagyot üt a vasra, azután pedig két-három kisebb ütést tesz. - Hát Tisztelendő Uraságod miért mondja prédikálása közben ezeket a szavakat: "anebr^ toí" oly gyakran? - Hja barátom - igazolta magát a pap - én azt azért teszem, mert azalatt azon gondolkozom, hogy mit kell majd azután mondanom! - No, Tisztelendő Úr, felelte a kovács, én is azért ütök a vasra két-három kisebbet, mert addig azon gondolkozom, hová is kell majd egy jó nagyot ütnöm. Jobb emlékezet okáért Furcsa szokás volt, hogy ha valahol határdombot hánytak, azon néhány fiút lehúztak és megvertek, hogy emlékezzenek rá, hol volt a határdomb és mikor hányatott? így pl. a városi jegyzőkönyvben előfordul ez a furcsaság: "Anno 1801 d.21. Mai. Nagy János 15 esztendős, Nagy Mihály fia, midőn a veszeji malomárkot ástuk, örök emlékezetre megveretett. Keresztapja volt Csjernyik Márton és jelen volt Gécs Mihály bíró uram és Jeszenszky Sándor nótárius úr." [...]" A megszokás hatalma Machula Gábor sok évig volt szarvasi pap. Mikor az 1824. esztendőben a csabai nagytemplom végre is elkészült, a gyülekezet őt, mint az egyházmegye esperesét kérte fel a templom felszentelésének elvégzésére. Az esperes érezte a feladat nagyságát és ahhoz méltó hatalmas ünnepi beszédet mondott, mégis az óriási templomot zsúfolásig megtöltő ünnepi gyülekezetet majdnem nevetésre indította. Ugyanis a szarvasi gyülekezethez lévén szokva, vagy tízszer is elmondotta prédikációjában: "Milá cirkew Szarcabianská..." [Szeretett szar-csabai gyülekezet...] Salamoni ítélet Amikor Szeberényi János evangélikus püspök 1836-ban meglátogatta a békéscsabai 289