Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Válogatás Dedinszky Gyula írásaiból - Békéscsaba nemzetiségi története

tömegesen adták rá szavazatukat, sőt agitáltak is mellette. Jakabfi egyébként csakhamar az egész gyülekezetnek szeretett papja lett, különösen is a szlovák asszonytársadalom, a "mamókák" kedvence. A csabai nép a magyar hazafiaskodást is, de a szlovák nemzetieskedést is egyformán "urak játékának" tekintette, nem befolyásoltatta magát jelszavakkal, hanem saját ítélete és kedve szerint döntött. b) Önálló szlovák szellemi kultúra kialakítása A nyelvi status quohoz való görcsös ragaszkodás, a szemét-szemért, fogat-fogért magatartás nem vezetett eredményre. A békéscsabai szlovákság életének meghosszabbítását sokkal eredményesebben szolgálta egy másik folyamat: önálló békéscsabai szlovák szellemi kultúra kialakulása. [...] Ez az önálló szellemi kultúra - amelyhez foghatót Magyarországon nemzetiségi területen még egyet nem-igen találunk - három vonalon mérhető le: önálló békéscsabai szlovák irodalom, szlovák könyvkiadás és szlovák műkedvelő színjátszás terén. 1. Békéscsabai szerzők szlovák nyelvű irodalmi művei [...] Természetesen a békéscsabai szlovákok is olvasták az országszerte ismert és használt hitépítő könyveket, de a napi életükhöz szükséges ismereteket tartalmazó műveket már jórészt saját szellemi vezetőik írták a számukra. Ezen írók jóidéig az egyházi emberek sorából kerültek ki. A papok és tanítók voltak a 18., s részben a 19. sz.-ban is a falvak népének szellemi vezetői, természetes, hogy rájuk hárult a tollforgatás felelősségteljes feladata is. Lelkészek írták a szorosabb értelemben vett hitépítő könyveket, a konfirmációi kátékat, a tanítók pedig az iskolai ábécés, olvasó és egyéb tankönyveket. Ez egyházi írók dicséretére válik, hogy nem voltak egyoldalúak, a vezetésükre bízott népnek nemcsak lelki üdvösségével törődtek, hanem evilági javával, anyagi előremenetelével is. így ők írták népük számára a gazdasági szakkönyveket, tanították híveiket a lucerna-, a dohánytermesztésre stb. stb. Ők kutatták és írták meg városuk és népük történetét, írtak s megjelentettek erkölcsnemesítő, irodalmi színvonalat megütő eredeti meséket, lefordították és népük kezébe adták a mások által írt idegen nyelvű értékes műveket, újságot és naptárt szerkesztettek a csabai szlovák nép számára. Említettük, hogy az első időben egyházi emberek voltak a helyi szlovák nyelvű irodalom művelői, a kor követelményeiből folyóan az ő kötelességük volt ez. Igenám, csakhogy Békéscsaba rohamosan fejlődött, s a múlt század közepétől kezdve egyre inkább növekvő számú értelmiséggel dicsekedhetett. Orvosok, mérnökök, tanárok, ügyvédek éltek nagy számmal a csabai szlovák nép körében és a népből! Közülök is sokan forgatták a tollat, könyveket írtak, újságot szerkesztettek, de még csak véletlenül sem szlovákul, népük nyelvén. így állt elő az a különös helyzet, hogy még a századfordulón, sőt, századunk elején is a csabai szlovák irodalom művelői továbbra is az egyházi személyek maradtak - és ez, emberség szempontjából feltétlenül javukra Írandó. Megváltozott a helyzet az első világháború végeztével. Ekkor friss erők jelentkeztek a csabai szlovák irodalom területén: népi írók, akik verseket költöttek, népdalokat gyűjtöttek, újságot szerkesztettek, színdarabot írtak, zeneműveket szereztek, virágzó műkedvelő színjátszást teremtettek. Lótottak-futottak, tanítottak, agitáltak, 26