Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Paraszthonoráciorok a békéscsabai evangélikus egyházban

ráda drzela, jednomislne a wubec wsetci, ochotnost, wernost a werne za obecné Cyrkwi Dobro se staráni bywalího Curátora Áchim Mátyásé za ohled majíce, Jeho predewsemi Candidowati se majícimi Jich Dwoji Cty Hodnostjam Panum Farárum recomendowali, na co Jich Dwoji Cty Hodnostja swe Vota Electiwa, které Jim prislúchajú, k zádosti celého Presbitérium pripojiwse, jednomislne Áchim Mátyás za Kurátora y na rok budúci 1826/27 wiwolen, prohlásen a ztwrzen byl."

14 A 19. sz. második felében a kurátorok választása már augusztus végével történt s mandátumuk a következő év augusztusáig tartott. Ez volt az úgynevezett "gondnoki év", melynek értelme abban állott, hogy a gondnok így maga intézhette már az őszi mezőgazdasági munkákat (szántás-vetés) s ugyancsak ő maga takaríthatta is be jó, vagy rossz gazdálkodásának gyümölcsét, a földek termését. Idézet egykorú jegyzőkönyvből: "E hónappal végződvén a gondnoki év, az egyházi számadások megvizsgálására ... bizottmány neveztetett ki."

15 A naptári év szerinti gondnoki mandátumra 1895. január 1-el tért át a gyülekezet. Ettől kezdve a választás december végén történik, az eskütétel pedig jan. 6-án, Vízkeresztkor a nagytemplomi szlovák nyelvű istentiszteleten.

16 Sáfárok Az előző fejezetben láthattuk, hogy az egyházközség gondnokának milyen széleskörű szolgálata és milyen sokirányú felelőssége volt. A gyülekezet növekedésével a felelősség és a tennivalók is szaporodtak, így fokozatosan gondoskodni kellett a kurátor számára elegendő és megfelelő segítségről. Ezt a segítséget számára elsősorban is az ún. egyházi sáfárok jelentették. Az 1822. évi tisztújításnál még szó sem esik sáfárokról, ilyen tisztség tehát kereken száz évvel az egyházközség megalakulása után még nem létezett. Csak kurátort és két egyházfit (páni kostolníci) választott a gyülekezet.

17 Viszont pár évvel később, 1826-ban az egyház körüli teendők megnövekedésére tekintettel elhatároztatott, hogy a gondok mellé segítségül, kerületenként l-l, tehát összesen négy "egyházi esküdt" (cyrkewní prísazní) és ugyanannyi tizedes (desiatnik) választandó.

18 Figyelemre méltó, hogy a később használatos "sáfár" elnevezés helyett ekkor még a községi életben szokásos "esküdt" (egyházi esküdt) megjelölés szerepel. Még később, az Ószőlők (Jamina, Erzsébethely) benépesedésével kapcsolatban a gyülekezet egy, illetve két erzsébethelyi sáfárt is választott, majd pedig az egyházi földek megszaporodtával külön "gazdasáfári" tisztséget is szervezett. így alakult ki fokozatosan az egyházközségi gondnok legközvetlenebb munkatársi gárdája. 14 Presb.jkv. 1826. dec. 1. 15 Uo. 1855. aug. 24.- 68. p. 16 Uo. 1894. dec. 17.- 15. p. 17 Uo. 1822. dec. 1. 18 Uo. 1826. dec. 1.-1. p. 195