Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
zsebkendőbe tekerve fogták, esetleg az énekeskönyv fedőlapja alá szorították. A leányok - az újabb időkben - a virágot mellükre tűzve is hordták. Nyílván meg-megnézték egymás virágját, talán meg is dicsérték, de irigykedés, versengés nem alakult ki közöttük e téren. A templomi viselet (Sviatocní oblek) A békéscsabai szlovák asszonyok, ha betöltötték 30. életévüket, már fekete ruhát öltöttek, abban jártak a templomba. Télen ködmönt (kozuch) viseltek. A férfiak téli templomi felső ruhadarabja a selyem- és bőrdíszítéssel gazdagon ellátott báránybőr bunda (bunda barancová) volt, hasznos viselet a fűtetlen templomban. 3 Adventben és böjtben az egyébként is fekete ruhát hordó asszonyok templomi viselete nem változott, a leányoké is csak annyiban, hogy ruhájuk ekkor sötétebb (de nem fekete) anyagból készült, viszont fejükre feltétlenül fekete kendőt (rucník na hlavu) kötöttek. Ha karácsonykor és húsvétkor nem is, de pünkösdkor minden lány világosabb színű, új ruhában pompázott s a férfiaknál is, ha új ruha volt esedékes, azt mindig valamelyik nagy ünnepre csináltatták. Hazavonulás a templomból Mivel a templomból való távozásnak szigorú rendje volt, legelsőbb a lányok, aztán az asszonyok, legvégül a férfiak hagyták el a templomot, ezért a hazavonulás egészen másként ment végbe, mint a templomba érkezés. Érkezéskor a házaspárok együtt jöttek, hazafelé viszont külön vonultak a férfiak és külön a nők. Ilyenkor csak úgy feketéllett a sokaságtól az Alvég és a Felvég felé vivő Ferenc József tér (ma Szabadság tér) és Zsilinszky (ma Dózsa György út), illetve a Berényi út és a község két végét elválasztó Luther utca. Az asszonyok a templomból egyenesen haza mentek. A férfiak egy része előbb még meghallgatta a régebben a templom előtt, később a városházánál ilyenkor szokásos községi hirdetéseket (vivolávacka). A legények és leányok egy része az 1930-as évektől kezdve az istentisztelet után a korzóra ment, hogy meghallgassa a helyőrségi katonai fúvósok vasárnap délelőtti térzenéjét, vagy akár csak sétáljon és beszélgessen más fiatalokkal (sa vrabcile). [...] A mindennapok vallásossága A keresztyén ember vallásos élete nem merülhet ki a puszta templomba járásban, hanem az igazi vallásosságnak meg kell mutatkoznia a mindennapok cselekedeteiben, az ember egész magatartásában. Vajon hogyan mutatkozott ez meg a békéscsabai szlovák evangélikusok életében? A parasztember napja a múltban korán kezdődött. Napfölkeltekor rendszerint talpon volt - esetleg a gyermekeket kivéve - a ház népe, s a vallásos ember első gondolata az Istenhez szállott. Tótkomlóson is 4 , de meg Békéscsabán is az öregebbek reggel, amikor felkeltek, a Tranosciusból elénekeltek egy-egy éneket. Voltak öregek, 3 Uo. 161. 4 Manga 7. 164
