Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)
Vallásos elemek a békéscsabai evangélikus szlovákok népi életében, népi elemek vallásosságukban
akik a hajnali harangszókor, csak úgy az ágyban fekve eldúdoltak magukban valamely reggeli éneket, leggyakrabban az Aj jiz vychází slunecko - lm, kelőben a napocska vagy a Den Jest prede dvermi - Múlik az éj, az Úr Jézus velünk akar lenni - kezdetűeket. 5 Napjuk tehát Isten nevével és nevében kezdődött. Kérdésemre, hogy imádkoztak e a csabaiak a templomon kívül is, informátoraim válasza egyöntetű volt a tekintetben, hogy a szülők reggel és este imádkoztatták gyermekeiket, csak úgy, az ágyban. Általánosan ismert és gyakorolt imádság volt ez: Z loze stávan, chválu zdávan Otci svému nebeckému, za stráz nocní, Boze vecní Amen. (Ágyból kelve, hálát adok mennyei Atyámnak az éjszakai oltalomért, örök Isten, Ámen.) A leggyakoribb esti imádság így hangzott: Pqjden spati, dej mi státi, Ó muj Boze, z mého loze V ranín case, zdraví zase, Amen Pane, at se stane, Amen. (Aludni térek, majd kelts fel kérlek ágyamból Istenem, reggel egészségben, Ámen, oh Uram, úgy legyen, Ámen.) A reggeli ébredéssel kapcsolatosan érdekes az a Szabó Páltól hallott - ugyan nem vallásos - versike, amellyel a család fiatalabb tagjai biztatták egymást a felkelésre: Vstávaj hőre, uz sú zore, ja son uz dávno stála, uz son si aj postielku zanechala. Ci ti este spís? Ci sa nehambís? [Kelj fel, mert már itt a halnál, Én is már fölkeltem, ágyamat elhagytam, s te még alszol? Nem szégyenled magad?] A gyermekek tehát imádkoztak, mert őket szüleik imádkoztatták, de, hogy a szülők is imádkoztak-e, erre a kérdésre informátoraim eléggé bizonytalan válaszokat adtak. "Mintha láttam volna imádkozni őket is" - bizonytalankodott az egyik. "Nem tudom" - felelte röviden a másik. Zahoran György válasza azonban határozott: "Igen, rendszeresen imádkoztak eleink reggel felkelés előtt, még az ágyban ülve. Általában a családfő hangosan imádkozott s a család tagjai vele együtt mondták az imát, ők már inkább csendesen." Az előzők során ismertetett reggeli imádság után következett az Ocenás - a Miatyánk... Este, lefekvés előtt számos evangélikus családnál - folytatja visszaemlékezését Zahoran - igaz, jobbára télen, a családfő a Tranosciussal a kezében az asztalhoz ült s mindenki számára ismert éneket keresett ki. ő maga ott a könyvből vezette az éneklést, a család többi tagjai - jobbára az asszonyok - munkájuk végzése közben vele énekeltek. - Ne ütközzünk meg a vallomások eltérő voltán. Az emberek sosem voltak egyformák, nem volt egyformán erős a vallásos érzés sem minden csabai családnál és így, természetesen, nem lehetett egyforma vallásos gyakorlatuk sem. Informátoraim abban meglehetősen megegyeztek, hogy az ún. asztali, tehát az Tranoscius: 668., 682., 692. sz. 165
