Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

Szlovák parasztok élete a békéscsabai tanyákon

Alföldön természetszerűleg egy sereg új terménnyel, munkamódszerrel találkoztak. Ezekhez új munkaeszközökre is szükségük volt. De ezeket nem kellett nekik maguknak kiokoskodniok, egyszerűen átvették az itt talált és a környező magyar falvak lakói által használt eszközöket. A csabai parasztgazda munkaeszközei is általában ugyanazok, mint szerte az Alföldön. Az azonban már magasabb tudást, sok tapasztalatot igényel, hogy amikor a paraszt szerszámot vásárol, akkor ne dobja ki kevéske pénzét valami selejtért az ablakon, hanem jó munkaeszközt válasszon. Kaszája is van pl. minden parasztnak, de jó kaszája csak annak lehet, aki ért a vásárlásához is. A jó kasza vásárlásához - bármily különösen hangozzék is - mindenekelőtt fül kell. A jó paraszt úgy ismeri kaszája hangját, mint a gazdasszony kakasa kukorékolását. Hogy is történjék tehát a kasza vásárlása? - Mindenekelőtt is az ember a körmét végig húzza a kasza élén. Ha fogja a körmöt, akkor jó a kasza anyaga. A legbiztosabb próba mégis a fül segítségével történik. Az ember fenőkővel megkopogtatja a kezében tartott kaszát és figyeli, hogy milyen hangot ád? (aky je "stek" jej?) Ha vékonyan cseng (ak tenko "pelendzi"), akkor bőven van acél az anyagban. Arra is ügyelni kell, hogy a kasza ne legyen se túl puha, se túl kemény. Ha puha, az esetben könnyen kalapálható ugyan, de hamar el is tompul. Ha túl kemény, nehezen élesíthető és merev, könnyen törik. De ez sem minden.Van olyan furfangos kasza is, amelyik a tövénél kemény, középen puha, a végén megint kemény. Ez sem jó. Olyan kaszát kell keresni, amelyik végig egyforma keménységű. Ezért a próbált kaszát neki kell szorítani a padlónak, és figyelni kell, hogy miként hajlik meg? (Drúli ju do zeme a pozoruje, ze ako sa "zglíbala?") A jó kasza 8-10 ráncot is vet, a rossz csupán egyetkettőt. 12 Allatok népi gyógyítása. A tanyasi ember - különösen a múltban - meglehetősen magára hagyottan élt. Ha állatja, de akár saját maga is megbetegedett, nem szaladhatott azonnal orvoshoz, hanem hosszú idők alatt leszűrt tapasztalatok segítségével kereste a maga és jószága gyógyulását. így cselekedtek a békéscsabai parasztok is. Néhány betegség népi gyógyítását az alábbiakban mondta el Zelenjanszki Mátyás 78 éves volt gazda.

13 "A lovak legnagyobb betegsége volt a kehesség, azt füstöléssel gyógyítottuk. Valami rossz rongyot meggyújtottunk, azzal a ló orrába füstöltünk, amitől az orra elkezdett folyni s így meggyógyult. A tályog is gyakori a lovaknál. Ilyenkor gyógyító gyökeret szokás fűzni a mellébe, az nagy csomót húz s attól elmúlik a baj. Ilyen gyökereket a nagyváradi oláhok árultak, azok voltak a jók. Kólikát olyankor kapott a ló, ha valami rosszat evett, pl. a szénában pókot. Legjobban az használt ilyenkor, ha valaki felült a lóra és alaposan megzavarta. Sebek gyógyításánál legjobb volt a farkasalma (vlcje jablko), amit megfőztek és ezzel a főzettél mosták a sebet. Embernél is ezt használták, meg más jószágnál is. Ilyet mindig tartottunk szárított állapotban a padláson. Tehénnél leggyakoribb baj volt a felfúvódás. Régebben ezt azzal gyógyították, 12 L.L: Kosba na Cabe - CK. 1936. 86.*•* Zelenjanszky 155