Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

Tulajdon átruházása a békéscsabai jobbágyok körében (Prenesenie vlastníctva v kruhu cabianskych poddanych) Mivel - mint láttuk - a föld nem az azt megmunkáló jobbágyé volt, de a földesúré, ezért vagyonátruházás (akár öröklés, akár adás-vétel) esetén nem az ingatlan ment át másnak a tulajdonába, hanem csupán a használati jog. Mégis a jobbágy ennek a részleges birtoklásnak is örült és kihangsúlyozta, hogy amit eladott, vagy megvett, azt örökre szólóan tette. A csabai szlovák jobbágy ezt a magyar "örök" szót torzított "irek" formában használta a szerződésekben, mondván, hogy:"... Házamat, földemet na írek (örökre), vagy "irecite" (örökösen) eladtam. A vagyonszerzés a csabai jobbágy számára is meglehetősen körülményes volt, hiszen az adásvételt, öröklést sokféle szabály korlátozta, azt sokféle címen lehetett megtámadni, sőt megakadályozni is. Ezért mindenfajta vagyonátruházás, végrendelet, adásvétel rendszerint a községi elöljáróság közbenjöttével történt, vagy a községházán, vagy (betegség esetén) magánháznál. Az adásvételhez - érthetően - a tulajdonképpeni tulajdonos, a földesúr előzetes engedélye volt szükséges (az ispán adta), de tanácsos volt beszerezni a szomszédok beleegyezését is, akiknek mintegy elővásárlási joguk volt. Minden végrendelet és adásvételi szerződés bekerült a községi protokollumba, részben azért, hogy biztonságosan megőriztessék, de meg azért is, hogy a községi elöljáróság tudhassa, mely ház és föld kinek a tulajdona, ki tartozik utána adózni, szolgálni. A vagyonátruházásokról nyilvántartást vezetett a földesuraság ispánja is.

10 Öröklés végrendelettel, vagy anélkül (Zdedenie na základe testamentu, alebo i bez neho.) A telkes jobbágy nemcsak az ő föltétlen tulajdonát képező ingó-, hanem az általa csak használt, de az uraság tulajdonát jelentő ingatlan vagyonát is átszármaztatta utódaira. Ezt rendszerint végrendelet formájában cselekedte, bár vagyona utódaira szállt végrendelet készítés elmulasztása esetén is. A végrendelet szokásos tárgyai: a ház, a tanya, a föld (éspedig mind a jobbágytelek, mind pedig a házhely (porta), az udvar, a kert, a kenderföld, esetleg szőlő), továbbá a jószág, a gazdasági felszerelés, esetenként a malom, a pálinkafőzde, a bútorzat, a ruhanemű stb. is. Mutatóba hadd álljon itt egy végrendelet teljes szövege, melyet ugyan szlovák eredetiből fordítottam magyarra, de így is érdekes az egésznek a menete, tartalma, frazeológiája és a belőle áradó családfői gondoskodó szeretet. "Testamentuma, avagy Végrendelete a tekintélyes és tiszteletre méltó férfiúnak, Kraskowsky Tamásnak, egykor csabai lakosnak. Az üdvözítő Szentháromság, Atya-, Fiú-, Szent Lélek Isten nevében kezdődik a tekintélyes és tiszteletre méltó férfiú, Kraskowsky Tamás Testamentuma, azaz Végrendelete, tudván, hogy életének végcélja és terminusa (eil a Termin ziwota geho) elközelgett és ő ezt a földi létét fölcserélni kívánja és a Krisztussal vágyik lenni - így következik: Fábry 19. 106