Dedinszky Gyula: Írások Békéscsaba történetéből, néprajzából - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 5. (Gyula, 1993)

A békéscsabai jobbágyparasztok élete a 18. századi végrendeletek és adásvételi szerződések tükrében

1. Mivel biztosan tudom, hogy meg kell halnom (ponewac wím toho gistotne, ze umríty musím), de halálom óráját nem ismerem, ezért fiamnak, Mihálynak, többi háznépemnek, barátaimnak, szomszédaimnak, jóakaróimnak hagyom tisztességes eltemetésre lélektelen Testemet (mé bezdusné Telő k poctiwému pohrebowány), lelkemet pedig Uram kezébe teszem le, aki azt nekem adta, hogy ő kegyesen magához vegye és a választottak seregébe fogadja a Mennyei Paradicsomba. 2. Gondolva hátramaradó Árváimra, különösen is hűséges feleségemre, aki már úgyszólván a legnagyobb nyomorúságra jutott, mivel nemcsak megöregedett, de szeme világától is megfosztatott, ez okból szeretett fiam, gondjaidra bízom ezt a te mostohádat, az én hűséges feleségemet, viseld gondját úgy, mintha édesanyád volna, iránta tiszteletet és gyermeki engedelmességet tanúsíts, neki sérelmet sem magad, sem feleséged, sem senki más által ne okozz, mert csak úgy várhatsz a magad számára áldást Istentől. 3. Hozzád intézem kedves fiam, Mihály további szavaimat is, mert te legjobban tudod, mink van, az Isten kegyelméből mily javakkal rendelkezünk s amellett tudod azt is, hogy megboldogult fivéred, Pál után árva maradt, név szerint Ádám, aki nekem ugyanúgy gyermekem, mint te is. Ez okból úgy rendelem, hogy mind annak, amit csak Isten kegyelméből bírunk, a harmad részét neki juttasd, mihelyt Isten őt elsegíti a férfi korra és amikor majd nősülni készül. És arra is kérlek én kedves Fiam, hogy annak az Árvának semmi bántást ne okozz, sőt inkább, amint azt ajánlottam, neki mindenből a harmad részt kiadjad. Sőt arra is kérlek, hogy az ő mostoha apjának és anyjának a kezébe semmit se adj, kivéve azt a tehenet, amelyet annak a fiúcskának az ellátására már kiadtál, az legyen az övék a gondozásért, amellyel fáradni kötelesek, amíg föl nem növekszik. Ha pedig a kegyelmes Úr Isten másként rendelné, hogy t.i. az árva gyermekkorában meghalna és a férfi kort meg nem érné, az esetben miden, amivel csak bírsz a tied legyen és senkivel osztoznod nem kell. És még azt is meghagyom, hogy amikor elérkezik egymás közötti osztozkodástok ideje, amiért te az egész vagyont kezelted, két ökröket, amelyek neked tetszenek, különíts el a magad számára, az ezen felül maradó vagyont oszd három részre és egyik harmadát neki híven és igazságosan add ki. Meghagyom és kívánom, hogy ez az én rendezésem, úgy ahogy meghagytam, végrehaj tassék. In possessione Csaba Die 4. Jan. 1749. A következő tekintélyes és tisztességes emberek jelenlétében: Méky János törvénybíró, Csicsely Pál és Brezovsky Mihály." u Figyelemre méltó körülmény, hogy kb. az 1760-as évekig a végrendeletek általában csak a házat említik ingatlanként, a földet egyáltalában nem, holott az állatállomány ismertetéséből látni, hogy nem magányos lakóépületről, de egész gazdaságról van szó. Ennek a jelenségnek az a magyarázata, hogy abban a korban a benti portához és a ráépült házhoz elválaszthatatlanul hozzá tartozott a külső birtok is. így elég volt csak a ház megemlítése s mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy annak fogalmába beletartoznak a földek, a jobbágytelek is. Ezzel a jelenséggel találkozunk abban az 1763. év április 16-án készült végrendeletben is, melyben Melisko Mihály férj és apa feleségére és fiára 4 tehenet, 2 borjút, 5 lovat, 5 tinót, 3 üszőt, 22 juhot és házát hagyja. Földet meg sem említ, mivel az ter11 Prot.Cs. 6. 107