Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

a díszegyenruhás, fehérkesztyűs kis zenészeket, bizony jó időre el kellett hagynom posztomat. Pergett a kisdob, zengett a cintányér, szóltak a kürtök és trombonok. Délcegen parádézott középen fényes aranybotjával a tamburmajor, és én nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Önkéntelenül lépdeltem együtt a kis zenészekkel, és percek alatt arra a szakaszára érkeztünk a "vásárhelyi híres promenádnak", ahonnét a zöldségpiac beágazott. Ekkor vettem észre édesapám rosszalló tekintetét, amelyből nem csak a szemrehányást, de az önkritikát is kiolvashattam volna, ha jobban odafigyelek. Tulajdonképpen ő is elhagyta őrhelyét a zenekar látványa kedvéért. Hazafelé kocsikázva szorongással vártam a számonkérés perceit. Jót beszélgettünk aznapi élményeinkről, de a "függelemsértés" ügye nem került szóba. Végül csupán annyit jegyzett meg édesapám: Úgy gondolom, kisfiam, hogy erről a mai "félrelépésünkről" ne is beszéljünk otthon! Tulajdonképpen nem veszett el semmink, egy szép élménnyel pedig mindketten gazdagabbak lettünk, talán egy életreszólóan... Vidám paprikaszüret Hihetnők-e, hogy egy világszenzációnak is tekinthető tudományos felfedezés összefüggésbe hozható egy Vásárhely környéki szegény kertészcsalád különös sorsfordulójával az 1930-as évek második felében? Dr. Szentgyörgyi Albert - kiváló szegedi orvostudósunk - 1932-ben megajándékozta az emberiséget egy korszakalkotó felfedezéssel. Kimutatta a C-vitaminnak a paprikában való jelenlétét, illetve annak az élő szervezetre gyakorolt kedvező élettani hatását. Fel is lendült az addig nem különösebben keresett paprikafélének, nevezetesen a paradicsompaprikának a piaci kereslete. Néhány év múltán nem győztünk annyit termelni a szép, vastaghúsú és igen ízletes terményféleségből, ami percek alatt vevőre ne talált volna az akkoriban egyébként igen "lanyha" szegedi és vásárhelyi piacokon. Jól emlékszem, hogy Szegeden még le sem raktuk áruinkat a Mars téri piacon, amikor rendszerint megjelent egy úriember és fél fülérrel többet ígérve a paprikánk darabjáért, az egészet lefoglalózta, és azt kérte, hogy a piac végeztével vigyük el az egyetem Dóm téri épületének alagsorában lévő raktárhelyiségbe. Fogalmunk sem volt az idő tájt, hogy milyen célra kell a mi szép pirospaprikánk; azt a következtetést viszont könnyen levonhattuk, hogy ezen túl érdemes lesz ebből a fajtából minél többet termelnünk. Különösen megbizonyosodhattunk efelől, amint nem sokkal később budapesti üzletszerzők kerestek fel bennünket, és igen jó szerződést ajánlottak az úgynevezett "Óceán Konzervgyár" részéről. Ekkor azután elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy nagyobb vállalkozásba kezdjünk. Felmondtuk haszonbérleti viszonyunkat a bodzásparti "Dezső-féle" tanyán, és átköltöztünk Kopáncsra, az ottani Dr. Weisz Lőrinc-féle uradalomba feleskertésznek.