Pleskonics András: Mesél a szülőföld. Tájak, emberek, emlékek. Békéssámson, Hódmezővásárhely (Bodzáspart), Pusztaföldvár - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 4. (Gyula, 1991)

II. SZÉP TISZAI TÁJAK - BODZÁSPARTI EMLÉKEK

megfeszített munkája és nélkülözése árán tudtuk csak összekuporgatni. Ez a mi kocsivásárlásunk egyébként nem fényűzés volt, hanem a kertészkedéssel vele járó gazdasági kényszerűség. Hiába termeltük meg eddig a sok szép zöldséget, mire végigdöcögtünk a régi "lőcsös" kocsinkkal az akkori jó rázós makadámúton, úgy összetörődött a keserves munkával megtermelt piaci áru, hogy legtöbbször rá sem néztek a jobbpénzű vásárlók. Beteljesült hát dédelgetett álmaink netovábbja! íme a régen várt új kocsi, amelyhez foghatót el sem tudtunk volna képzelni. Talán mondanom sem kell, hogy nem szériagyártmány, hanem egy jó nevű szegedi kocsigyártó kisiparos remekműve volt. A cég nevét sajnos már nem tudom emlékezetembe idézni, de a kocsit magát, mintha még most is látnám. Egészen könnyű szerkezetű, tehát egy lóval is könnyen vontatható jármű volt. Szép vonalú, míves vasalású, de mindennemű cifrálkodó sallangtól mentes. Mai divatos szóhasználattal élve: formatervezett, páratlan remekmű, olyan felületkezeléssel és fényezéssel, hogy némi túlzással, mintául szolgálhatna valamely mai, nyugati autócsodának is. A farészeket kellemes mélybordó festékréteg takarta, tökéletesen sima fényezéssel. A vasalás fekete lakkrétegén tűzpiros és narancssárga, párhuzamosan futó leheletfinom csíkozás. A "fédères" ülés és az oldaldeszkák nagyobb felületeinek peremrészein ugyanez a párhuzamos csíkozás, a sarkoknál díszes hurokvonalakkal összekapcsolódva. Egyszóval tökéletes színharmónia, mértéktartó díszítés és meglepően újszerű elegancia. Szegény öreg Bandi lovunk; tisztességgel megélt 22 évével, kopottas szőrével és repedezett patáival élő kontrasztként álldogált a számára túlzottan elegáns és szokatlan kocsiköltemény előtt. Hetek múltán sem akart elindulni, és láthatóan zavarban volt, mert nem a jól ismert kocsizörgést hallotta maga mögött. Mi gyerekek azután a "lókozmetikai" praktikák minden lehető eszközét latbavetve addig ügyeskedtünk, míg megközelítő összhangot nem teremtettünk öreg lovunk külleme és a csodásan szép új kocsi között. Mondanom sem kell talán, micsoda esemény volt számunkra az első út, amit együtt tett meg családunk, rokonlátogatás ürügyén, a legközelebbi ünnepnapon! Végre most már mi is elhaladhattunk úgy egy másik díszesebb kocsi mellett, hogy a félpályánál nem kellett lejjebb térnünk a rangosabb fogat elől. Jól emlékszem, hogy a kocsik már az idő tájt is betöltöttek egyfajta státusszimbólum-szerepet az olyanfajta gondolkodású emberek körében. Azt viszont teljes bizonyossággal állítom, hogy mi nem a "kivagyiságnak" már akkor is divatban volt katarzisát éltük át csillogó új kocsink bakján, hanem a sok nélkülözéssel, kemény helytállással kimunkált terveink, gazdasági létérdekeinkkel megegyező vágyaink valóraváltásának jogosan kiérdemelt örömét.