Kissné Ábrahám Katalin: A gyógyszertári hálózat kialakulása és fejlődése Békés megyében 1770–1950 - Közlemények Békés megye és környéke történetéből 2. (Gyula, 1988)

2. Az egészségügy és a gyógyszerellátás Békés megyében 1770-ig

riasszák- kénytelenek voltak a táltosok módszereit is átvenni. Feltehetően bencések gyógyítottak a XI-XII.században létesült gerlai, gyulai és tőkemonostori egyházakban, a szomszédos Csanád megyei ispotályhoz hasonlóan, melynek tevékenységéről írásos adatok tanúskodnak /12/. Békés megye első, írásos dokumentumokkal is igazolható gyógyító intézménye a "gyulai ispotály" volt, melyben az 1409-ben letelepített "Szigorú ferences rendű szerzetesek" gyógyítottak. Az ispotály keletkezésének időpontja az 1410-1435. közötti időre tehető: a ferencesek "Boldogságos Szűz" tiszteletére emelt kolostorához társult s kórház és menedékház is volt egyben. Fenntartásához a gyulai uradalom évi 4 sertéssel, 4 köböl búzával, szabad őrlés biztosításával járult hozzá, a megye pedig lehetővé tette, hogy jövedelemforrásokkal rendelkezzék: saját téglaverője és jobbágytelke volt. A protestantizmus terjedésével az ispotályt kivették a katholikus egyház hatásköréből és világi képviselőre bizták. Gyula várának eleste után (1566) az ispotály megszűnt /13/. A gyógyítás a 15-16. századra mindinkább kiesik a papság kezéből, a tudomány, illetve kultúra fejlődésével az orvosi ténykedés specializálódni kezd. Az orvos már nem foglalkozik papi teendők ellátásával, hanem idejének javarészét azzal tölti, hogy igyekszik megszerezni a hivatása gyakorlásához szükséges gyógyszereket. A monostorból a szerzetesekkel együtt a vallásos gyógymód is "elköltözik". Békés vármegyét a határtalannak tűnő mocsaras vidék útvesztőin át magukat orvosnak nevező, gyógyításban jártas személyek keresik fel, akik közül a 16. században néhányan le is telepednek itt. A gyulai uradalom 1525-1528-ig vezetett számadáskönyvéből megállapítható, hogy az uradalomnak háziorvosa és házigyógyszertára volt. A számadáskönyvben szerepelnek az elkészített gyógyszerek számlái /14/. Egy 1529. január 21. keltezésű okirat arra enged következtetni, hogy a gyulai várban fenntartottak egy szekérpatikát a katonaság ellátására. Feltehetően egy János nevű borbély látta el az egészségügyi teendőket. A várnagy levele, melyet feletteséhez intézett, a készlet egyszerűségére és hiányosságára utal. A várnagy kéri, hogy küldjenek a magyaroknál igénytelenebb cseh-morva gyalogosokat a várba, mert azok nem kérnek altatóul külön bort