Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)
Birtokigazgatás
— bár tőle függetlenül — újra felerősödtek a centralizáló tendenciák, az „igazgatóságok kezéből kivett fontosabb adminisztrációs ügyek" biztosítottak erre lehetőséget és jogcímet. Az üzemesítéssel elvileg is szembenálló ilyetén zablahúzási lehetőség fenntartása rontotta a viszonylagos önállóság adta gazdálkodási esélyeket. A gazdasági válság idején a minisztérium olyan ésszerűtlen takarékossági intézkedéseket akart keresztülvinni az akkor is stabilan nyereséges Mezőhegyesen, ami a munkák zavartalan menetét és jövedelmezőségét egyaránt veszélyeztette. 21 Sok függött a földművelésügyi miniszter személyétől és a minisztériumi ügyosztály élén álló tisztviselőtől. 1932-ben a Csanád megyei Tompapusztáról származó Purgly Emil került a földművelésügy élére. 22 Ő, a helyi viszonyok ismeretére hivatkozva szélesebb beleszólási jogot vindikált magának. A személyi viszonyok más formában is elsődleges meghatározóvá léphettek elő. Volt egy közel négyéves időszak, amikor a helyi és a központi igazgatás élén ugyanaz a személy állt. 1928-ban Batta Sándort, a mezőhegyesi ménesbirtok jószágigazgatóját eredeti állásának meghagyása mellett kinevezték a ménesbirtokok osztályának vezetőjévé. 23 Gyakorlatilag ez annyit jelentett, hogy a mezőhegyesi igazgató ellátta önmaga felügyeletét is. Ezen időszak alatt természetesen a legnagyobb egyetértés honolt a helyi és a központi igazgatás között. Purgly Emil színre lépése vetett véget a visszás helyzetnek; Vattay Dezső személyében új jószágigazgatót nevezett ki Mezőhegyesre. A személyi erővonalak változékonyságának tudható be, hogy azonos súlyú kérdésekben egyszer a birtok igazgatósága, másszor a minisztériumi osztály felé billent a mérleg nyelve: a mezőhegyesi jószágigazgató protestálása nyomán a gyapot próbavetése a minisztérium által kívánt 100 kh-ról 2 kh-ra csökkent — a próbálkozás tökéletes kudarcot hozott —, ugyanakkor Purgly Emil egy tollvonással száműzte a birtokról az általa korcsnak minősített szarvasmarha-keresztezés egyedeit. 24 Az üzemesítés által kialakított struktúrát sértő gyakorlat után térjünk vissza újra magához a struktúrához. A gazdálkodás központi irányításának részben elvágott kötelékei helyébe az ellenőrzés, a felügyelet lépett. A 30060/1924. II. 1. FM sz. körrendelet intézkedett a fokozottabb ellenőrizhetőség megteremtéséről, aprólékosan szabályozva a gazdálkodási, pénzügyi adminisztráció minden elemét. A ló- és ökörfogatok munkaidejét 1/4 napig kellett nyilvántartani, a gépműhely 1/4 óráig tartozott elszámolni a felhasznált munkaerővel. Minden nyilvántartást naponta kellett vezetni, havonta lezárni. Hasonló napi vezetési és havi lezárási kötelezettség terhelte a termény- és állatszámadás vezetésével megbízott számadókat. A termény készlet-nyilvántartóknak majoronként, féleségenként, pajtánként, kazalonként kellett tartalmazni a készleteket. Számlánként, számadónként ellenőrizhető anyagszámadásokat és felhasználási kimutatásokat írt elő a rendelet. Továbbá utasította a birtokokat táblánkénti részletességű talajhasználati, megmunkálási, trágyázási, terméshozami könyvek vezetésére. 25 Mezőhegyesen a kerületi intézőségek 1889-ben már vezették ezeket a táblakönyveket, amelyeknek gazdasági hasznosságát indokolni sem kell. Új feladatként jelölte meg a rendelet 1924. január 1-től a kettős könyvvitel bevezetését. Ezzel a munkával a számtartói hivatalokká kiépítendő pénztári és kasznari intézőség lett megbízva. A bevezetett számlarendszer fő tételei a következők voltak: Ingatlan vagyon Értékpapír Ingó vagyon Forgótőke Élőleltár Gazdálkodás 36
