Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Birtokigazgatás

I. Növénytermesztés II. Állattenyésztés Ipari üzemek Az egyes tételek többszöri, a lehető legrészletesebb bontásban szerepeltek. Különösen jelentős lett volna a számtartói hivatal, azaz a mellérendelt számvevőség szerepe. Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. te. a következőképpen foglalta össze a mellérendelt számvevőségek feladatkörét: a mellérendelt számvetőség az igazgatóság hatáskörének van alárendelve, de előzetes és utólagos számviteli ellenőrzés tekintetében önállóan működik, s működéséért csak a miniszternek felelős. A számvevőség végzi a pénztárak és az anyagkezelő hivatalok rovancsolását, az évi részletes előirányzatok összeállítását. Utalványozáshoz szükséges a számvevőség vezetőjének jóváhagyása. Továbbá köteles a mellérendelt számvevőség jelentést tenni minden olyan ügyről, melynek kivizsgálását az igazgatóság vagy saját maga szükségesnek ítéli.

26 A rendeletnek ez a része nem valósult meg. 1924. január 1-től bevezették ugyan a kettős könyvvitelt, de még ugyanebben az évben le is állították. A tisztviselők gyakorlatlansága miatt összetorlódott a munka, a költségvetési év és a kettős könyvvitelnél alapul vett naptári év nem egyezett meg, ráadásul az infláció miatt magasba szökő számokat már értékindexekkel sem sikerült megzabolázni. Nem kis mértékben járult hozzá az új számviteli rendszer látványos csődjéhez a gazdasági tisztviselők mérhetetlen ellenszenve a „számvirtuozók" iránt. Számvevőség felállítására csak 1942. január 1-én került sor.

27 Fáy szerint ekkor sem tudott feladatának megfelelni, ahogy a jogaiba visszahelyezett kettős könyvvitel sem, de a tanulságok levonására már nem volt idő.

28 A vesztes háború, a megszállás, az ország szétszakítása következtében összeomló gazdaság kihívása lépéskényszerbe hozta az ország mezőgazdaságával együtt az állami birtokokat is. A válasz értékének egy ideig egyetlen mércéje a jövedelmezőség volt, majd a jövedelmezőséggel összefonódva az ország mezőgazdaságának javításában betöltött szerep. A válasz legfontosabb meghatározó eleme az irányítás megváltoztatása — az önállóság növelése a központi irányítás hatáskörének rovására — elvben, s mint bebizonyosodott, gyakorlatban is megfelelt. Megfelelt annak ellenére is, hogy nem juthatott tiszta formában érvényre. Második lépésként a helyi igazgatás szervezeti felépítését, működési mechanizmusát kell megvizsgálni. A teljesen centralizált rendszert viszonylag könnyű áttekinteni. (3. ábra) A ménesbirtok közvetlen irányítását a Mezőhegyesen székelő igazgatóság látta el, élén a jószágigazgatóval. Két jószágfelügyelő, egy titkár és egy helyettes titkár tartozott még az igazgatósághoz. Az egész gazdaság üzemét helyi szinten irányító és koordináló szerv mindössze öt főből állott. A jószágigazgató áttekintette és közvetlenül irányította a 30 000 holdas gazdaságot, a földművelési, állattenyésztési, ipari ágazatot együtt. Egyben személyes felelősséget vállalt a munkamenet zavartalanságáért, a gazdaság jövedelmezőségéért. Erre a nagy elméleti felkészültséget, gyakorlati tapasztalatot, áttekintő- és szervezőképességet igénylő posztra minden esetben a birtokon — esetleg társbirtokon — hosszú ideje munkálkodó, üzemmenetet aprólékos részletességgel ismerő, tapasztalt és rátermettségét már bizonyító tisztviselőt neveztek ki. A megszállás után a gazdaságot talpra állító Batta Sándor, 192l-es kinevezése előtt huszonkét évet töltött Mezőhegyesen.

29 A ménesbirtok sikereinek fontos eleme volt a tisztviselők, különösen az igazgató kiválasztásánál alkalmazott egyetlen szigorú mérce, az alkalmasság. Korszakunkban négy személy töltötte be a mezőhegyesi jószágigazgatói tisztet; 1917 —1921: KoszitsPál, 1921—1932: Batta Sándor, 1932—1938: Vattay Dezső, 1938—1944: Koch Gyula.

30 Átlagosan hét évet töltöttek a gazdaság élén, hogy nem többet, abban része volt a hierarchiában való emelkedésnek. Ugyanis, mint a gyakorlat mutatja, a 37