Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Ipari növények - További ipari növények

biekben szaporítását is. Sőt be kellett kapcsolódnia az időközben felállított állami Olajsajtoló Üzem nyersanyagellátásába is. Az olajos növények termesztése az állami ártámogatás ellenére sem bizonyult minden esetben rentábilisnak. Ennek ellenére a ménesbirtokoknak státusukból adódó kötelessége volt a kísérletezés. A nagybani termesztés mértéke a minisztérium, illetve a birtokok alkudozásának eredményétől függött. A kenderen kívüli ipari növények közül a len foglalt el legnagyobb területet, s korszakunkban — ha csekély mennyiségben is — végig termelték. A húszas évek első felében mindössze 20 kh-at tett ki a len vetésterülete. (27 sz. táblázat) A termelés volumene 1928-ig nem változott. A szóban forgó kis területen kizárólag rostlent termeltek. 1929ben négyszeresére emelkedett a korábbi vetésterület. A változás mögött jól kitapintható minisztériumi törekvés húzódik meg. 1927-ben állították fel a földmüvelésügyi miniszter felügyelete alatt álló Ipari Növénytermelést Irányító Bizottságot. A mezőgazdasági kormányzat jelentős hitelekkel támogatta ezt a termesztési ágat és határozottan állást foglalt a lentermesztés kiterjesztése mellett: „Ennek a termesztési ágnak az eddigi állapottal szemben szinte korlátlan kiterjesztési lehetősége látszik."

2 Természetes, hogy a lentermelés országos emelését kívánó minisztérium a termelés fokozását kívánta a ménesbirtokoktól is. Az 1929-es mezőhegyesi növekedést követő évben Bábolnán és Kisbéren is bevezették a rostlentermelést. A válság hamarosan semmissé tette a korlátlannak látszó kiterjesztési lehetőséget: „A rostlenfeldolgozó-iparban bekövetkezett üzembeszüntetések és a kedvezőtlen értékesítési viszonyok miatt rostlen ebben az évben [1931-ben] csak Mezőhegyesen termeltetett, az előző évihez képest felére csökkentett mértékben."

3 A pillanatnyi csökkenés nem jelentette a ménesbirtok termelést katalizáló tevékenységének megszűnését. A mezőhegyesi növénynemesítő telepre 1932-ben áthozták a Székács Elemér által gondozott kísérleti anyagot. A birtokon folytatott kísérletezés során az olajtartalom és a kóróhozam emelkedését egyaránt megcélozták. Forrásaink szerint sikeresen, mert a kialakított és konstanssá tett fajta magjának olajtartalma túlszárnyalta a legjobb minőségű dél-amerikai fajtákét. A nyert kóró is több iparilag felhasználható anyagot tartalmazott, mint a korábban termesztett fajták. Ebből a kísérleti anyagból született a olaj- és rostnyerésre egyaránt alkalmas, tehát kéthasznú Székács-olajlen.* 27. sz. táblázat A len területe Mezőhegyesen Év Rostlen Maglen Összesen Év kh •-öl kh D-öl kh D-öl 1923 20 20 1924 20 — — — 20 — 1929 80 80 1930 80 253 — — 80 253 1931 40 — — — 40 — 1932 135 383 — — 135 383 1933 87 1487 20 — 107 1487 1934 — — 198 941 198 941 1935 — — 48 258 48 258 1936 — — 206 1061 206 1061 1937 — — 202 — 202 — 113