Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

Birtokigazgatás

évben, s most a ménesek ügyosztálya sorolta sérelmeit: „A ménesbirtokok már üzemi tervüket sem állítják be úgy, hogy a ménesek szükségletét is fedezni tudják, az átadandó takarmányokat is visszatartják saját szükségletük bő ellátására."

53 A huzakodás lezárására 1922 márciusában közös értekezletre hívták össze a birtokok és a ménesek képviselőit. Megegyezés ekkor még csak a méneseknek kedvező, infláció okozta eltolódások kiküszöbölésére született, aranyparitáshoz hasonló arányszámítás bevezetésével. Végleges rendezésre az üzemesítés után került sor. 1924 februárjában újabb „ankétra" gyűltek össze a társintézmények vezetői, s megállapodtak a vitás kérdésekben, elfogadva „a legfokozottabb teljesítőképesség mindkét félnél" elvet. A zárófordulókon a gazdaságok erősítették meg pozícióikat, a megegyezést szentesítő körrendelet leszögezte: a ménesek széna-, szalma-, illetményföld-szükséglete rendes körülmények között eddig kielégíttetett, ezután ha valamiből hiány mutatkozna, a ménes kell, hogy vásárlással fedezze szükségleteit. Részletesen szabályozta a rendelet a takarmányok, legelők, illetményföldek átadásának idejét, módját, árát, a közösen használt intézmények, műhelyek terheinek viselési arányát.

54 Elveiben ez a szabályozás maradt érvényben 1944-ig, csak a termények átadási árait illető változásokra került sor.

55 44