Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok természeti és gazdasági viszonyai, társadalmi környezete

az erős (2,5—3 kh/számosállat) és a közepes (3—4 kh/számosállat) kategóriába sorolták Csanádot és Dél-Békést. Kiviteli, tehát minőségi szempontok alapján hármas hasznosítású szarvasmarhatartásra, búza, sörárpa, kukorica, lucerna, kender, len, valamint dohány termesztésére tartották legalkalmasabbnak az említett területeket. Az üzemi tájakat vizsgáló, közép- és hosszú távú programok alapjának szánt munka a következőképpen jellemezte a ménesbirtokot magába foglaló battonyai járást: „A mezőgazdasági terület 89%-án az ország legkitűnőbb szántóföldjeit találjuk. Ezen igen sokoldalú belterjes szántóföldi termelés folyik, sok kapás- és ipari növénnyel (kukorica, cukorrépa, kender, cirok). A rétek (6%) és legelők (3%) is igen jók. Amellett a lucerna is igen jó termést ad. Szálastakarmány 10%, főleg lucerna. Az állattenyésztésnek minden mezőgazdasági előfeltétele megvan. Azonkívül ebben a járásban van a mezohegyesi állami ménesbirtok, ami egészen különleges fejlődési lehetőséget biztosít az itteni állattenyésztésnek, különösen a lótenyésztésnek. Az állattartás egészét tekintve, ezen a kiváló kukoricatermő vidéken mégis a sertéshizlalás ad annak jelleget. Figyelemre méltó, hogy az állománynak közel fele hússertés, ami szintén belterjes állattenyésztési viszonyokra mutat. Értékszám 4, számosállat-sűrűség 265, egy számosállatra 3,4 kat. hold szántóföld jut."

13 A leírtak összegzéseként megállapíthatjuk, hogy a mezohegyesi ménesbirtok kiemelkedően jó természeti feltételek között gazdálkodott. Talaja változatos szántóföldi kultúra beállítását tette lehetővé, amellett megteremte a magas állatállomány eltartásához szükséges jó minőségű mesterséges takarmánymennyiséget. A gazdaságot körülvevő, hasonló adottságú környezet belterjesen gazdálkodó kistáj részét képezte. Ez gazdasági szempontból kölcsönös pozitív hatást jelentett. Reichenbach Béla általunk vizsgált korszakot reprezentáló üzemtani munkája szerint a természeti adottságok határozzák meg, hogy mit lehet, a közgazdasági adottságok pedig, hogy mit érdemes termelni.

14 A közgazdasági feltételek összetevő elemei közül az első világháborút lezáró trianoni döntés a piacviszonyokat változtatta meg legjobban. A mezohegyesi ménesbirtok esetében a közvetlen helyi piac nem játszott szerepet; a község lakossága fogyasztója volt ugyan a gazdaság terményeinek, de nem fizetőképes vásárlóként, hanem munkaerő mivoltában. Az 1880-as évektől kezdve alakított ki magának a ménesbirtok egy tág határú piaci régiót, amely felvevőhelye lett a Mezőhegyesen tenyésztett apaállatok egy részének. Ez a piackörzet a szomszédos megyéken kívül magába foglalta a Bánátot, Bácskát és Erdély délnyugati részét. Arad és Szeged volt az a két fontos kereskedelmi központ, amelyeken keresztül a ménesbirtok terményei eljutottak a vásárlókhoz. A trianoni határok drasztikusan kettévágták a természetes körülmények között kialakult piackörzetet. Bánát, Bácska és Erdély elvesztésének tudható be, hogy Mezőhegyes tenyészállat-forgalma korszakunk végéig sem érte el az első világháború előtti volumenét. A korábbi piackörzetből Csanád, Csongrád, Békés, Bihar, Jásznagykunszolnok vármegye, Pest megye néhány déli járása és Észak-Bácska maradt meg. Arad elvesztését nemcsak a ménesbirtok, hanem az egész battonyai járás megsínylette. Korábban Arad felé irányult a járás mezőgazdasági terményeinek nagy hányada. Az új helyzetben Battonya és Mezőhegyes Szeged felé orientálódott, a járás többi községe Békéscsaba felé.

15 Hogy a természetes gazdasági egység szétszakítása Mezőhegyesre nézve nem járt jóvátehetetlen következményekkel, az annak köszönhető, hogy a ménesbirtok — rendeltetéséből adódóan — az országos piacon is jelentős árumennyiséget tudott értékesíteni. A belterjes magángazdaságokból ritkán hiányoztak a tenyésztési színvonal emelésére vásárolt ménesbirtoki törzsbikák, mének. A Mezőhegyesről származó tenyészállatok 24