Erdész Ádám: A mezőhegyesi ménesbirtok gazdálkodása a két világháború között – Közlemények Békés megye és környéke történetéből 1. (Gyula, 1987)

A ménesbirtok természeti és gazdasági viszonyai, társadalmi környezete

A ménesbirtok természeti és gazdasági viszonyai, társadalmi környezete A vázolt történelmi fejlődés során kialakult üzemszerkezet, kezelési mód, irányítási rendszer a ménesbirtok két világháború közötti gazdálkodásának egyik meghatározójává lett. A történeti meghatározók után két másik determináns tényezőegyüttest, a természeti és közgazdasági viszonyokat kell szemügyre vennünk. A felsorolt tényezők egymással összefonódva, egymást kölcsönösen alakítva fejtették ki hatásukat. Ez vonatkozik — természetesen kisebb mértékben — a leginkább adottnak vehető természeti feltételekre is. A Mezohegyesi M. Kir. Áll. Ménesbirtok az ország délkeleti sarkában, Csanád megye battonyai járásában feküdt. Az 1923. évi 35. te. rendezte a megcsonkított megyék területét:

1 Csonka-Csanádot Arad és Torontál megmaradt járásaival vonták össze, létrehozva így Csanád-Arad-Torontál k. e. e. vármegyét. A birtok 30 000 holdas területe környezetéből kissé kiemelkedő homogén síkságot képezett. A Maros és a Körös közötti diluviális hátság közepén elterülő ménesbirtoki terület a két folyó vízválasztója volt. Magasabb fekvésénél fogva a folyók áradásai nem fenyegették, viszont az Élővíz-csatorna megépítéséig gondot okozott a gazdaság vízszükségletének kielégítése. A földbirtok természetes fekvése, talaj- és éghajlati viszonyai behatárolták a termelhető növények körét, meghatározták a munkaerő-szükségletet, valamint a munkák menetét. Elsősorban a természeti viszonyoktól függött a gazdálkodás kockázati tényezőjének nagysága is. A Körös—Maros közének nevezett középtáj egészében véve az ország legtermékenyebb csernozjom talajainak lelőhelye. A mezohegyesi ménesbirtok területén kétféle csernozjom fordult elő: déli részen alföldi mészlepedékes csernozjom talaj képződött, a déli részt körbevevő területen pedig réti csernozjom.

2 Az első talajfajtát átlagosnál vastagabb lösztakaró, s ennek megfelelően mélyebben elhelyezkedő talajvízszint jellemezte. Mindkét talajtípus közös jellemzője volt a sötétbarna-feketésbarna szín, a közepes, vagy közepesnél mélyebb humuszréteg, amely lefelé fokozatosan csökken. Mezőhegyes 70—100 cm-es szelíd löszvályog feltalaja átlag 18% humuszt tartalmazott.

3 A csernozjom talajok igen jó, morzsalékos szerkezetűek. A mészlepedékes csernozjom morzsái porózusabbak, a réti cseraozjomoké nem annyira porózusak, és a morzsák kissé szögletesek. E talajok nem savanyúak, mészigényük nincsen, sőt szénsavas meszet már a feltalajban tartalmaznak. A mezohegyesi löszön kialakult talajokat jó szellőzés, jó vízgazdálkodás, a biológiai szempontból szükséges tápláló anyagokban való bőség jellemezte és jellemzi.

4 A kitűnő minőségű, változatos mezőgazdasági kultúrának helyet adó talajt két kisebb szikes folt szakította meg. Korszakunkra e foltokat a gondos művelés eltüntette, nyomaik csak az altalajban maradtak meg.

5 A mezohegyesi talajok minőségét jellemzi, hogy a Dél-Alföld talajtérképe a község egész területét a legmagasabb, 21 aranykoronától kezdődő kategóriába sorolta.

6 A felsorolt, összességében jó talaj tulajdonságok ideális keretet nyújtottak volna a gazdálkodáshoz, ha az éghajlati tényezők nem rontották volna le valamelyest a feltétele20